Köszönjük a képeket és köszönjük a kérdést! A Csillagos kulival lesz nem kevés munka, mire a Békési/Ványai kuli állapotát eléri.

Gépészetileg a legfontosabb a hajtómű rendbetétele. Aspectomattal egyeztetve arra jutottunk, hogy lelazult a behajtó fogaskerék és elcsúszott a tengelyen, így az irányváltó nem kapott hajtást. Ezt a csapágyfedél leszerelésével lehet majd megállapítani, javítani viszont csak a motor leemelésével lehet, ami meg 350 kiló, tehát ez még várat magára. Ezen felül sürgősen cserélni kell a hátsó, gömbcsuklós tengely bőrharangjait (vagy „kobak, vagy miaf@sz”), az összes tengelycsapágy szimeringjét, az első tengely csapágyait, meg még amit találunk. Hangolni kell még az irányváltót és a sebváltót is, mert elég esetlegesek az állásaik, az irányváltónak konkrétan nincs ürese, csak pár milliméter. Ha járó motorral otthagyom a kulit, garantáltan önálló életre kel, ezért kellett mindig valaki, aki üresben tartja, amíg eloldalgok valamerre. Motorászatilag: a kompresszió jó, a vezérlés jó, viszont a töltésszabályzó, a leállító- és a dekompresszorkar forgáspontjainál zuhog ki az olaj, meg kell lesni, minek kéne ott lenni. Mert valami nincs, az tuti. A csapágyazása nagyon jó, a lendkerekek nyugodtan, vonalban forognak, nincs bennük „nyolcas”, a szelephézagai állíthatóak, a kenése is működik, ahogy kell. Az üzemanyagtartálya szemmel láthatóan utángyártott, és a kedves művész urak csak a derékszöget ismerték, semmi mást, így nem hogy nincs hullámtörése a tartálynak, de még erősíti is az áramlásokat, egész nap spriccelt a képembe a gázolaj - nem véletlenül volt rajtam a gótkurva flexelőszemüvegem. A kifolyt gázolajat persze szétröpítette a lehajtólánc a Szerjózsa minden irányába… Kell egy gyári tartály és minden szarakodásnak véget vetünk. Ami gyenge pont még, az a hajtólánc, az bizony laza, mint azé a bizonyos Rigáé. Ezen felül a hajtóműoldali lánckerékben is nyolcas van, élne vadházasságban az édesanyjával az, aki nem bírta vonalban összehegeszteni. Ezt egy normális darabra szeretném cserélni, sőt, kicsivel nagyobbra, mint amekkora most van, hadd menjen a muki, azt' jólvan. Gyépészetileg ennyi a kehéje, esetleg még az ülés alatt lehetne rugót cserélni, mert gyenge, mint a hajnali lepkefing, koppra leült maximum állásban is.

Szépészetileg újra kell majd fújni a kasztnit, meg kilakatolni, amennyire lehet. Hiányzik az egyik oldaláról egy laposvas, ami feltámaszkodik a szoknyalemezen, ezt vissza kell heftölni majd alkalomadtán, valamint kulturáltan fel kell hegeszteni az elejére egy csődarabot, amiben fut a csapszeg, mindezt persze úgy, hogy a jövőben esélye ne legyen letörni. Ezután drótkorong, alapozó, vörössel telibe, majd az eredetileg sárgával kiemelt részek újrafestése, figyelmeztető feliratok felfújása az eredeti alapján, azt' jó is. Mindehhez persze pótolni kell egy öles láncdarabot, ami nem engedi a kasztnit teljesen lenyílni a mozdonyról, hanem megfogja a holtponton túl. Ehhez mindenünk megvan, csak egy darab láncot kell majd kukázni valahonnan.

Munka van tehát vele. Az anyagi része minimális, bőrharangot, csapágyat meg szimeringet kell venni, a többi már csak idő és energia kérdése. Majd kéretik jövőre ilyenkor csodálkozni, mennyire hűdeszép lett :)