Előrebocsájtom, nem biztos, hogy tetszeni fog, amit mondok. Az a véleményem, hogy igen, szükség van a pszichológusra. De mind a kettőtöknek. A gyereked szvsz hozza a korának megfelelő hülyeségeket, plusz mellé a válás lelki terheit, de nem látom olyan extrémnek, mint ahogy te érzed. Elárulom, bármelyik hat és féléves simán tudja közölni, hogy akkor elköltözöm, sőt, világgá is tud indulni, ha nem apukához, akkor a nagymamához, óvónénihez, szomszédhoz. Ez teljesen normális. Az enyém ekkoriban kb 10 percenként közölte, hogy "kedvestelen vagy", utálsz engem, sose engedsz meg semmit. Ja, és akkortájt nálunk szó sem volt még válásról, egyszerűen lökött hatéves volt. Azóta sem lett okosabb, csak most már lökött kamasz, aki egyik percben utál és hisztizik, utána meg jön odabújni és hízelegni. Ez többszemélyes játszma, és valószínűleg te is kicsit túlreagálod, a gyerek pedig pontosan érzi, hogy ezzel téged sakkban tarthat. Szóval mind a kettőtöknek jó lenne a szaksegítség, mert könnyebb lesz az életed neked is utána.

Rolllnak pedig minden szavával mélységesen egyetértek.