en azt latom a baratnomeknel, h a gyerekek nem hujek, es idovel latni fogjak, mi a valosag, de addig neked kell a befolyasolast elviselni, plusz el nem engedni a legrosszabb taktika, tenyleg hidd el, minden elvives neked segitseg, amellett, h erdemes talalni olyan segitseget, aki nem az apa, es neha tudsz te is kulon lenni a gyerekekkel, de ez tenyleg ritka dolog, h ezt vki meg tudja oldani rendszeresen

ettol meg a pszichologus vitel sem rossz otlet, hisz valszeg nem konnyu a nagylanynak, de alapvetoen ha semmi gyermek fizikai/psziches epseget nem veszelyezteto ok nincs, engedd el az apaval

a korlatlan lathatast meg beszeljetek meg, ha nem tudjatok megbeszelni, arra vannak megfelelo "egyezteto" segito szervezetek es van a birosagi ut, az apanak is jobb, ha tud tervezni, aztan ha rajon, h ugy nem annyira kenyelmes, h minden masodik heten gyerekezni kell, akkor lehet, h egyuttmukodobb lesz veled is (es neked is jo lenne, ha pl ha neked van dolgod, o tudjon annyira rugalmas lenni, h atvallalja arra a napra a gyerekeket)