Kosztolányi Dezső

 

Szeptember elején

 

A hosszú, néma mozdulatlan ősz,

aranyköpenyben fekszik nyári, dús

játékai közt, megvert Dárius,

és nem reméli már, hogy újra győz.

Körös körül bíborgyümölcse ég

s nem várja, hogy a kedvét

töltse még, a csönd, a szél,

a fázó zöldes ég, fülébe súg,

elég volt már, elég s ő bólogat,

mert tudja-tudja rég, hogy egy

az élet, a kezdet s a vég.

Nekem se fáj, hogy mindent,

ami szép, el kell veszítenem.

A bölcsesség nehéz aranymezébe

öltözöm s minden szavam

mosolygás és közöny.