> Így könnyűszerrel lehetne, hogy van /mocsó/, csak ő is Moczónak írja magát, azonban őrizve az eredeti ejtést.

Ha számba vesszük a vezetékneveink helyesírását, akkor az megállapítható, hogy az alacsonyabb néposztályoknál egészen az állami anyakönyvezés bevezetéséig generációról generációra az írásmód követte az aktuális helyi helyesírást.

Ahol a fenti felvetésed találó, az a nemesség: de ebben az esetben töretlen a családi emlékezet, az íráskép mellé az ejtés is öröklődik, és ezzel a kettősséggel a környezet is tisztában van.  Ezeket az eseteket a helyesírás-történet is számon tartja, de erre sincs adatom. Ugyanakkor, ha nemesi családról van szó, akkor várható lenne, hogy a XIV–XVI. sz.-ot feldolgozó Kázmér-féle családnévszótárban a név megjelenik. De sem Mocó, sem Moczó, sem Mocsó nincs benne.

Vagyis semmi jel nem mutat arra, hogy ez olyan családnév lenne, amelynek különösebb íráshagyománya van, így nem is igen lehet megalapozottan amelett érvelni, hogy az íráshagyomány felülírta a helyesírás normalizálódását.