Hogy a topik témájáról is szó essen, idézek egy régi hozzászólásomból:

 

A reinkarnációról:

 

A reinkarnáció egy hamis tan. Követői a megerősítését onnan gondolják, hogy előfordul az emberrel, hogy feltűnnek előtte olyan dolgok, mintha járt volna már egy előtte addig ismeretlen helyen, vagy korban.

 

Egy előzetes infó az angyal, és a szellem közötti különbségről, hogy érthető legyen a mondandó:

 

A testi halál után az ember a Szellemvilágába kerül szellemként, és amíg itt tartózkodik szellemnek nevezik.

Senki sem marad végleg itt, csak addig amíg a földön felvett képmutató viselkedését le nem vetkőzi, amivel önmagát is becsapta. Ezután önként, és "dalolva", vállalva magát, megy a szellemi övéi, vagyis a lelki családja közé, azok közé, akik hasonló gondolkozásúak, és életvitelűek mint ő. Vagy a Mennybe angyalként, vagy a Pokolba ördögként. Csak ezek között tud meglenni a továbbiakban.

Az ember magát vezeti akár a Mennybe, akár a Pokolba, a szerint amilyen életet kialakított magába. Isten senkit nem vet kárhozatra.

 

Az ember mellé amíg e földi világban él, a Szellemvilágból, ami a Menny és a Pokol között fekszik, jó és gonosz szellemek vannak rendelve. Ahogy az ember nem látja őket és nem tud róluk, úgy ők sem látják az embert, és nem is tudják, hogy az embernél vannak.

Csak gondolkozási hajlamaik, vagy gondolatviláguk folyik be az emberéibe, amelyekből az gondolkozik, a személyes gondolataik, és  emlékeik közvetlenül nem.

 

A gonosz szellemeken keresztül a Pokol egy országából, a jó szellemeken keresztól a Menny egy országából nyeri gondolatait, amelyekkel azok hasonlóképpen összeköttetésben vannak tudtukon kívül.

A gonosz oldalról történő befolyás egy pillanatra ellibbentheti a függönyt, és ilyenkor az ember bepillantást nyerhet a mellérendelt szellem, vagy ördög emlékeibe, és ez úgy tűnik fel előtte, mintha az a saját emléke lenne. Innen a hamis reinkarnációs tanok alapja.

 

Ha az igaz jók felé fordul az ember, akkor a hamis gonoszoktól elfordul, és fordítva. Így az ember szabadságban van döntéseit illetően. Hogy végül melyikhez adja magát, attól függ a végső helye.
Az ember halála után szellemmé lesz, és a szellemvilágban él addig, amíg e világban felvett képmutató természetét le nem vetkőzi, és akkor már úgy beszél, ahogy gondolkozik, és fordítva. Ezek után kerül csak angyalként a Mennybe, vagy ördögként a Pokolba önszántából, és kedvvel a lelki övéi közé.
Onnan már többé ki nem hozható, és ki nem jön, mert az a hely, amelyhez csatlakozott megegyezik azzal, amit szeret (azzal a szeretettel amit önmagában kialakított). Így válik örökre ördöggé vagy angyallá.

 

Megjegyzem, hogy ezért kell vigyázni nagyon, ha az ember abban a vallásos tanításban, és annak felépített rendszerében amiben éppen van, az Igének ellentmondó hamisságot észlel, azonnal hagyja ott, különben a "fogát" hagyja ott! Nem szabad arra nézni, hogy hányan vallják azt, vagy, hogy beleszülettem, meg, hogy milyen jó itt. Jézus is ellentmondott a "zsidó meséknek", amikben felnevelték. Akik a mennybe vannak, mind kijöttek a lelki hamisságokból is (ez is egy próba!), és nem néztek másokra, a "táboron kívül" találkoznak egymással, és Jézussal, aki ezt mondta:

 

""És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?"(Lk 12,57)..."Menjünk ki tehát ő hozzá a táboron kívül, (a hamis tanokban veszteglő, megtévesztett Istenfélők táborából) az ő gyalázatát hordozván."(Zsid 13,13)

 

Arról, hogy az elején említett érzékcsalódás hogyan van leírva pontosan, idézek egy részletet Swedenborg E: A Menny és a Pokol a látottak és hallottak szerint c. könyvéből (http://swedenborg.fw.hu):

"256. Egy angyalnak és szellemnek sem szabad az emberrel saját emlékezetéből beszélni, hanem csak az emberéből. Tudniillik az angyaloknak és a szellemeknek szintúgy van emlékezetük, mint az embernek. Ha valamely szellem az emberrel saját emlékezetéből beszélne, akkor az ember mást nem tapasztalna, minthogy azok a dolgok, amelyeket akkor éppen gondol, az övéi, holott azok a szelleméi. Olyan ez,

mint olyan dologra való visszaemlékezés, ami az emberhez sohasem tartozott, vagy amit sem nem látott, sem nem hallott. Hogy ez így van, arról saját tapasztalatomból meggyőződtem.

Ebből eredt némely ősembernek, az a nézete, hogy néhány ezer esztendő múlva ismét az előbbi életbe és viszonyaikba helyeztetnek vissza, sőt, hogy már ők ilyen visszahelyezettek. Ezt abból következtették, hogy némelykor nekik bizonyos dolog, amit soha nem láttak, sem nem hallottak, úgy tűnik fel, mint a visszaemlékezés. Ez pedig azért történt, mert a szellemek saját emlékezetükből az ő gondolkozásának fogalmaira befolyást gyakoroltak."

 

A mennyei polgárok élete, az Úr kijelentéseire alapul. Az ezektől eltérő saját gondolat halálra van ítélve.
Nem is lehet bejutni saját elképzeléssel a mennyei polgárok közé, mert minden ami az ember sajátjából származik végsősoron hamis, és gonosz. Ezt pedig ott hamar felismerik, és kivetik maguk közül, és nem szeretgetik. Jó ezekkel tisztában lenni már itt! Mert az ember saját magát csapja be, ha másként gondolja, mint ahogyan valójában az van!

 

Üdv: Amet