"Tekintettel arra, hogy Gilgames láthatóan megnyit egy új átjárót, az előzőt be kell csukni. Ez történt Odüsszeusz esetében is; miután megérkezett Ithakába a Poszeidónnal kötendő új szövetség feltételeivel, a szegény phaiákoknak végük volt. Szkheria nem volt többé. Miután ez az állomás bezárult, a földből kinövő hegyek torlaszolják el Nauszikaa gyönyörű szigetét, mely azontúl "tiltott föld" lett az utazók számára."

Odüsszeusz tehát, miután kifutottak a Phaiákok sólyomsebes hi-tech hajóin, vénuszkeltére el is érték a szigetet, amit Schenouda Pharosszal azonosít, nem teljesen alaptalanul. Amit korábban Menelaosz elmesélt Thélemakhosznak pharoszi kalandjáról, hogy fókabőrbe öltözve cserkészték be a Tengeri Öreget, aki nevéhez híven oroszlánná, sárkánnyá, párduccá, vadkanná, vízzé és fává alakult, csak hogy megkérdezzék, vajon melyik isten is neheztel rá; nos mindez a legvaskalaposabb szószerintértelmezőket is meggyőzhet arról, hogy itt bizony valamit rejt a mítoszi nyelv, és talán Homérosz is. A Tenger Véne néven ugyanis vele még osztoztak egyéb 'hallény' tengeristenek, mint Nereusz és éppen az a Phorcys, akinek híres najád barlangja elé odahalmozták a phaiákok a kincseket.

Szólt, s indult be az árnyas üreg mélyére az isten,
hogy kikutassa a barlang rejtekeit; mig Odüsszeusz
hozta idébb aranyát, meg az érc kincsét, a szilárdat,
s jólszőtt köntösöket, phaiák vezetők adományát.
Elrejtette egészen; a nyílást fedte be kővel

A vízi barlang mélye 'belülről' kissé tágasabbnak tűnt az előzőekben, hiszen belül mindenféle fura 'gépezeteket' rejtett, nem is beszélve a két hatalmas útról, 'ég és föld' találkozóhelyéről, amiről persze már felismerhetjük e mítoszilag tágas helyet, 'ég és föld kikötő-oszlopát', Phorcys-Enki tengeristenek kikötőjét.

S hosszu szövőszékek kőből, ezeken meg a nimfák
tengeri bíbor szép szövetet szőnek, csoda látni;
s vannak örök források benne; bejárata kettő:
egyiken, északról, szállhat le a földi halandó,
másik, dél fele, isteneké, s ezen át sose járhat
ember, mert ez az út a haláltalan égilakóké.

Korábban töprengett Schenouda az itt található berendezési tárgyakról, ezt annyival tudnám kiegészíteni, hogy Enki abzui vizi-palotájában szintén feltűnnek a 'szövetek': "Az Úr felállította szentélyét, gondosan munkált belsőjű szentélyét. E szentély, melynek belseje szövött fonál, minden képzeletet felülmúl.". Hogy mi lehetett ez, az továbbra is rejtély, mítoszilag azonban nem vagyunk távol a sors fonalát szövő nimfáktól, hiszen Enki éppen a 'sorsok szövője is' abzui palotájában; 'szövőszéke' meg persze a sorstáblák. Csendesen utal is erre Homérosz a 'tengeri bíbor'-ral, és hát valljuk meg, a kő szövőszék megint csak kódnyelvi paradoxon, de már koránt sem teljesen értelmetlen, hiszen jól tudjuk, a sorstáblák ugyanígy kőből készültek - amiről ezek szerint Homérosznak is, vagy legalábbis annak a beavatási vonalnak, amihez tartozott, tudomása kellett, hogy legyen (és hogyne lett volna tudomása, hiszen ezer évekkel később még mindig ezzel operáltak, Mózes kőtábláinak formájában).

Azt látjuk tehát, hogy Odüsszeusz, miután misszióját teljesítve elhozza az előző, valószínűleg atlantiszi civilizációs ciklus (megmaradt) székhelyéről a Kincset, annak rendje szerint ellátogat az 'isteni' központba, a vizek és az ég és föld találkozási pontjába, ahol a 'beavatottak' a történelem fonalát szövik (ízlelgessük kissé ezt, a beavatottak titkos társasága átveszi 'istenétől' a sorsszövés feladatát (vagy azonosul vele), a maga módján és eszközeivel próbálja alakítani a történelem alakulását). Ez valószínűleg persze már nem az mitikus, ősi poláris székhely, hanem egy másodlagos központ, Schenouda felfejtését követve valahol a Földközi-tengeren, valószínűleg Pharoson. A beavatottak azonban továbbra is beleszőtték ebbe az eredeti, valóban primordiális székhely és istenük attribútumait.

'Posszeidon' meg, miután türelmesen bevárta a hazatérő phaiák hajókat, valószínűleg örökre eltüntette az atlantiszi nyomokat, Szkheriával együtt.

És eközben megint csak világossá válik egy másik mozzanat, ami felé Schenouda kitartóan terelget bennünket, egy másik rabló, Perseus története, aki szintén az atlantiszi nyugatról hozza a szörnyű fegyvert, a gorgófejet. De a Gorgók Phorcys lányai...és ezzel a szálakat mi is összeszőttük.

(És most már tényleg Mózes apokrif utazása következik.)