"RÉGEN, úgy 20 éve olvastam egy könyvet , Mózesről. Egy pszichológus írta. Alig 100 oldal. gondoltam 2 nap alatt megeszem .

.... Mai napig nem tudtam letenni és egy csomó , más könyvet is ki kellett olvasnom, hogy megértsem."

Sigmund Freud "Mózes"-éről van szó, ami viszonylag népszerű munka, főleg az újságírók ill. azon felületes szerzők körében, akik rendre írkálják a népszerű, történelmet népszerűsítő munkákat.

Én az ellentétes véleményen vagyok, két nap után letettem (örökre), mert az én véleményem szerint Freud tanulmánya valójában silány mű. Vallástörténészek vagy a kort jobban tanulmányozó történészek számára használhatatlan, nem is foglalkoznak vele, tűlük érthetetlen lenne egy ilyen fokú beájulás Freud Mózes-étől (csak a jóérzésüknek tudható be, hogy nem írják le, mint most én, hogy mennyire gyenge valami).

A vén Freud a harmincas években roggyant lábaival körbeszaladgálta a Mózes-ügyet, bár semmi újat nem mondott, azért magának tudja be (hivalkodik vele), hogy kimutatta Mózes egyiptomi voltát, akit a „nép lelki szükséglete változtatott zsidóvá”. Egyszer említi valahogy Manethónt is, de főleg a Bibliára alapozva igyekszik kimutatni (ami tkp. szintén járható út). Tényleg elefánt a porcelánboltban, s a tanulmányból teljesen kitűnik, hogy sem a kort, sem történettudományi módszereket nem ismerte igazán. Közhelyszerű hülyeségek, gyermeki rábámulások a történeti adatokra, innen-onnan ollózások kavalkádja, még a következtetései sem sokat érnek, mert kártyavárról teszi... Szóval mindegy lett volna, ha mondjuk a bicikli történetéről ír...