Újabb adag :D
Sóhaj
Kihalt neoncsöves utcán színes kockák között,
Van egy rekettyés, amiben rozmárnak öltözök.
Sárga kutya vonyít fel a sötét holdra,
Vonyítanék én is, csak hangom volna!
Szerelmes vers
Virágos kertben sétálok veled,
Rózsák között kalandoz a napsugár,
Méhek zümmögnek körülöttünk,
Érzed te is a nyár illatát?
A virágok között állunk,
Halkan súgnám a füledbe,
Miközben arcodat simogatom,
Hogy nagyon szeretlek.
Szeretlek téged, ó szép virág,
Száműzött engem ez a rút világ,
Sötétben éltem, de rád találtam,
Sose voltam még ilyen boldogságban.
Szeretlek, rólad álmodom minden éjjel,
Töltsd meg újra a szívemet a fénnyel!
Kezedet fognám, ajkadat csókolnám,
Mert ilyen gyönyörű csak te lehetsz.
Ez egy vallomás, ez a szívem szava,
Olyan gyönyörű vagy, szavakat nem találok,
Nincs ilyen szép lány az Olümposzon sem,
Szeretlek, bárhol vagyok, bármerre is járok.
Szeretsz-e még?
Nézd, fenn kék az ég,
A nap is mosolyog még.
Ragyog rám arany sugara,
Nyitva áll előtted
Szívem kapuja.
Szerelmem hatalmas,
Mint a végtelen óceán,
Nyugtalan éjszakán,
Mikor egyedül vagy,
Gondolsz-e rám?
Boldog akarok lenni,
Ölelő karomba zárni,
Hogy ne veszítselek el,
Mert a szívemben élsz,
Mondd, szeretsz-e még?
Tegnap
Tegnap még oly boldog és nyílt voltam,
De ma már bús vagyok, s magamba zárkóztam.
A lelkem kavarog: szerelem és halálvágy
Viaskodik bennem, mert lényem magányra vár.
Elvesztettem mindent, ami fontos volt nekem,
Mindenki elhagyott, csak a magány maradt velem.
Tegnap még őszintén, szívemből szerettelek,
De ma már rád sem emelem a tekintetemet.
Szerelem vagy halál: nekem örök dilemma,
S bár tegnap még nem tudtam, hogy mi lesz ma,
Mégis éreztem azt, amit most is érzek,
Hogy elutasítanak, ó szívemből vérzek!
Legyünk csak barátok? Legyünk barátok!
Hiszen ebben semmi rosszat nem látok.
Mégis a pillantásom nem lesz csak baráti,
Szerelmem irántad örökre meg fog maradni.
S bár a madarak nekem többé nem dalolnak,
Álmomban az arcodat látom, s csókollak.
Úton
Úton vagyok Németország felé,
S a szívem majd hasad belé,
Hogy nem láthatlak téged,
Minden perc egy év, érzem.
Nem láthatlak egy hétig,
Rád gondolok majd végig.
Hiányod elviselhetetlen,
Bár csak itt lennél velem!
Érzéseim nem változtak,
S bár lelkem elkárhozhat,
Örökké a tied maradok,
Ha látlak, boldog vagyok.
Bearanyozod a napjaim,
Megszépíted az álmaim.
Te vagy az én virágom,
A legszebb a világon!
Tó partján
Tó partján, halk lombok között,
Írok egy verset a fatörzsre,
Már esteledik, a Nap nyugszik,
E világ lassan aludni tér, csak
A szívem marad itt, mert a tiéd.
Tombolás
Tombolnak bennem a hormonok,
Szomszédban élnek a mormonok.
Minden éljel röhögve horkolok,
S egy lány miatt zokogok.
Nekem ő kell,jöhetnek démonok,
S rágcsáló köcsög pocokok,
Nem érdekelnek, érte harcolok,
Enyém lesz, s leszünk boldogok!
Árnyékok
Árnyékok játszanak az őszi erdőben,
Sötét van, keresztül az éjszakán
Vezet utam, csak a bagoly huhog,
Az avarban sün mocorog, az esti sün,
Farkas vonyít, a szél ridegen süvít.
Csillagos az éj, csak néhány kósza
Felhő takarja el felleget,
A Hold ragyog, ékes fényesen,
S táncol a denevér a Kékesen.
Gyógyír
A csókod nekem gyógyír, vigasz,
Ó gyönyörű, szép, üde tavasz!
Kék égbolton napos felhő,
Kagyló szemed éberen figyelő,
Tekinteted tiszta,
Mint a csillagok az égen,
Átölelnélek a néma éjben.
Szikrázó fény, arany csillag,
Ajkad vörös, akár egy rózsa.
Nyakad kecses, hajad illatos,
Bőröd oly' üde és harmatos!
Sötét az éj, hidegen fúj a szél,
Szeretlek míg élek, s utána is, örökké!
Cikázás és cicázás
Csillagos égbolton egy üstökös cikázik,
Szép barna kislány most velem cicázik.
Harapja a fülem, kiszívja a nyakam,
Csak a véremért jött, hoppon maradtam.
Gyöngyvirágok között
Gyöngyvirágok között üldögéltem,
Mikor megláttam őt a fák között,
Addig a napig sötétségben éltem,
De akkor belém újra fény költözött.
Néztem ahogy a fák között áll,
Kacéran nevet, kezével hívogat,
Haján megcsillant az arany napsugár,
India orchideája, Texas sárga rózsája,
Oly' gyönyörű, oly' tiszta és csodás,
Mint egy gyémánt, szeme smaragd,
Ajka akár a nyiló hóvirág,
Csókja szeder és málna,
Teste kecses és olyan szép,
Mint naplementekor a Himalája.
Hangulat
Patakzanak már a könnyeim,
Hamuvá égtek a reményeim.
Úgy érzem magam, mint egy hering,
Aki a konzervből a tengerre tekint.
Ó a tenger! A kék mindenség,
A mélység titka a sötétség.
Lelkem felszabadul, testem elhulla,
Vár rám Hél, vár rám Valhalla.
Nem hiányzol, te áldott mákvirág!
Nélküled szebb s jobb a világ.
Tarka macska
Ablakomban ül egy tarka macska,
Nézi, hogy készül a sztrapacska,
Nyalja szája szélét és nyivákol,
Hé' te mitzekatze, tünés a konyhából!
De ő nem tágít, áll és rám les,
Smaragd színű szemével, jaj de édes!
Hiába cicó, ez már nem vicc,
Megeheted az aranyhalat, aztán sicc!
Magyarország
Magyarország, drága, szép hazám,
Itt születtem, itt született apám.
Ez az otthonom, elhagyni nem tudom,
Kövezzen az Isten, ha elárulom!
Nekem ez a kis ország a mindenem,
Magyar vagyok, ide köt a becsületem.
Esküt tettem, mikor magyarnak születtem,
Hogy ha kell, érte meghalok becsületben.
Magyar vagyok, s ez az én hazám,
Isten minden áldása szálljon reá!
Álomlány
Megláttam őt egy szép napon,
Hogy kicsoda ő, nem tudhatom,
Patak partján álltam, szólt a dalom,
S ott állt a lány a túloldalon.
Türkizszeme megtalálta enyémet,
Tekintete forró, ó már éget.
Barna haját borzolja a szél,
Ó boldog, s csodálatos tünemény!
Átkeltem a patakon az ő csókjáért
Hamvas bőre lágyan enyémhez ért,
Puha ajka elvarázsolta lelkemet,
Gyönge keze simogatta testemet,
Ott feküdtünk a zöld gyepen,
S gyönyörködött benne a szemem.
Haját simogattam s átöleltem,
Az álomnak itt vége, felébredtem.
Legdrágább kincsem
Gyere Violám, nyugtass meg engemet,
Tedd a vállamra gyönge kezedet,
Kacéran harapdálod a fülemet,
Kendőddel kötöd be a szememet,
Hogy ne lássam ezt a csúf világot,
Melynél szebbet valaha ki látott?
Szerelmes vagyok ebbe a földbe,
A patakokba, a fákba, a völgybe,
Nézem ezt a gyönyörű tájat,
Melynél szebbet senki nem kívánhat,
Gondosan művelt földek, arany búzatábla,
Lelkem a virággal borított rétre vágyna.
Kék fent az ég, lent pedig zöld minden,
S itt van velem Violám, legdrágább kincsem.
Esti akció
Kihalt a park, néma csend honol,
Mikor a csaj a karjaimba omol.
Leültettem őt egy padra,
Régóta vártam erre a kalandra.
Mikor kezem már blúza alatt matat,
Kérdem tőle: a melltartó hol marad?
Éreztem, hogy a boldog keblek,
Lélegzetvételkor hogyan emelkednek.
Megmásztam bizony mind a két hegyet,
Csókolgatom nyakát, ő pedig nevet.
Aztán feltettem végül az íre a pontot,
S fáradtan néztük a csillagos horizontot.
Orsi Svájcban
Búza mezőben áll egy lány,
Egész nap csak bámulnám...
Finom málnával tennék kedvére,
Mert most ő Svájc tündére.
Vár a tenger
Ezernyi báj s ezernyi csók,
Minden apró kis bók,
Mely elhagyta az én ajkamat,
Nincs többé, lelkem hallgatag.
Indulnom kell, vár a tenger,
Szívem még mindig érted ver.
Valhallába vár, s a hullámok habjai,
Emlékül megmarad szerelmünk napjai.
Kép
Egyedül ülök, kezemben egy kép,
A fájdalom a lelkembe tép.
Te vagy minden, minden ami szép,
Oly' gyönyörű, mint egy álomkép!
Ma tiéd lettem volna, de vége a mának,
Így a szívemet inkább odaadom másnak.
