"Mondjuk nem gondoltam, hogy a kereszthez sok köze van, bár felvetődött bennem, hogy arra van a kis előepizód, hogy Mózes a pusztában egy oszlopra vagy mások szerint egyiptomi keresztre szegezett egy (réz)kígyót, amihez a zsidók imádkoztak."
Be kell valljam, erről én közben egészen el is feledkeztem, hogy Mózesnek volt egy alkimista énje is...

"Ha majd befejezted a keresztekről az összegzést éppen visszatérhetünk Mózesre is (amúgy ez a Nimród-téma és a Bábel tornyának hagyománya is tetszett, több dologról most hallottam először)."
Ezt most épp fordítva gondoltam :-) A kereszteknek már csak ez a speciális fajtája is ezerfejű sárkánynak mutatkozik, tényleg szerteágazó 'alapkutatást' igényelne. Csak volt egy vonulat, ami Dél felé terelt, és emiatt elkezdtem immár vagy századszorra összegyűjteni a Hamlet Malmából(HM) a vonatkozó részeket és kidolgozni, de ez is monstruózus feladatnak látszik egyelőre. Eközben jött szembe megint Mózes, meg vált világossá, hogy bár a HM szerzői kissé más módszerrel, kissé más vonalat követve és kissé más előfeltevés bizonyításához akarnak eljutni, aranybányányi adatot és összefüggést összezsúfolva közben egészen hasonló részeredményekre jutottak, mint te, kiegészítve egyéb szempontokkal, amik nekünk sem jönnek rosszul (és némelyiket itt már eddig is próbáltam hangsúlyozni éppen a HM nyomán). Igazából ezt akarom most kissé összefogni, mert egy nagyon 'szép' kép kezd elősejleni a konfúzió és az elfeledettség ködéből.

Így fogalmaznak:
"Tekintettel arra, hogy Gilgames láthatóan megnyit egy új átjárót, az előzőt be kell csukni. Ez történt Odüsszeusz esetében is; miután megérkezett Ithakába a Poszeidónnal kötendő új szövetség feltételeivel, a szegény phaiákoknak végük volt. Szkheria nem volt többé. Miután ez az állomás bezárult, a földből kinövő hegyek torlaszolják el Nauszikaa gyönyörű szigetét, mely azontúl "tiltott föld" lett az utazók számára. Meglepő párhuzamokra bukkanunk Közép-Polinéziában: amikor az ifjabb Maui ellopta a tüzet az "öreg Mámtól" (Mauike, Mahuike stb.) az alvilágban, az általa használt átjárót attól a naptól fogva lezárták.
...
Valóban kulcsszó a tűz, és külön vizsgálatot érdemel. Egyelőre azonban nem lényeges, hogy megértsünk mindent a különféle szabványokkal és mértékekkel, szabályokkal és előírásokkal kapcsolatban, melyeket be kell szerezniük az "új utak" megnyitására hivatott hősöknek és isteneknek. Itt figyelmen kívül hagyhatjuk a különböző "kincsek" természetét és mibenlétét, hívják őket bár "evezőnek" vagy "révésznek", "hvarna-melammunak", "aranygyapjúnak" vagy "tűznek". Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ezek a terminusok ugyanannak a dolognak különböző nevei, hanem azt, hogy velük azonosíthatók a struktúra egyes részei."

Nos, pajkosan fogalmaz a HM, amikor a "Poszeidónnal kötendő új szövetség"-ről beszél, nyilván Mózes (és a többi törvényadó kultúrhérosz) példája kell hogy eszünkbe jusson. És milyen jó meglátás is ez, hiszen ahogyan korábban Schenouda írta, egyáltalán nem triviális felismerni ezt a logikát a furfangos Homérosz barokkos kitérőkkel zsúfolt szövegében. Tehát nem csupán arról van szó, hogy holmi kóbor rablólovag vagy kincséhes összeesküvők megszereznek valami anyagiakban kifejezhető értéket; sokkalta nagyobb horderejű dolgok ezek, amikre szintén utalt már korábban Schenouda, amikor azt pedzegette, hogy ezeknek a tárgyaknak a megszerzésével kultúrák bukása és megteremtése függ össze. Bevallom akkor magam sem gondoltam ilyesmikre, mint amikről itt szó akadt; fajtanemesítés, 'műtrágyázás', kabír elektromosság és ehhez hasonlók kerültek szóba, amik persze nem kevéssé érdekes dolgok, mégis csupán részlegesek egy teljes civilizáció felépítéséhez képest. Márpedig itt erről van szó, olyan civilizátorok, kultúrhéroszok tevékenységéről, akik egész korszakokat vezetnek be, és civilizációkat építenek fel. És ezeknek az alakoknak a működése, hogy, hogy nem, olyan általános jellegzetességeket mutat fel, amelyeket eddig tárgyaltunk, különösképpen persze a különböző ez irányú rablások történeteit, vagy a vissza-vissza térő vesszőparipámat a folyók összefolyásának jelentőségéről; ezek mind egy azonos képlet szerves részeit alkotják, ami nagyon tömören a következőképpen foglalható össze:

A kultúrhérosznak először meg kell szereznie bizonyos tárgyakat az
A: előző civilizációs ciklus székhelyéről, ami egyben annak lezárulását vagy eltűnését és fizikai síkról való 'elérhetetlenné válását' avagy 'visszahúzódását' eredményezi;
B: el kell látogatnia egy paradox módon nehéz utazás során a 'poláris' primordiális székhelyre (amely gyakorta épp egy előző civilizáció visszahúzódott maradványa), ahol az 'isteni helytartótól' átveszi e tárgyakat illetve a reguláris uralkodói mandátumot. Ez a hely egy mitikus hegynél, szigeten vagy a 'vizek összefolyásánál' található (a történetek adott változatától függően, néha egyik, néha egyszerre mindegyik), ahol még a paradicsomi állapotok uralkodnak és itt ered az 'Élet vize' is, amellyel a hősök általában csalódást keltő kapcsolatba kerülnek. Az, hogy csalódást keltő ez a találkozás, már rámutat arra, hogy az általunk belátható esetek már egyfajta involúcióról tanúskodnak, a hérosz dolga egyre nehezebb, egyre kevesebb vívmányt tud átmenteni az új civilizációba.

Az A után rendesen B következik, ennek hiányában bitorlásról van szó, mit Zú esetében (és ez  persze, micsoda 'metafizikai' horror, nem csorbítja a bitorló hatalmát), mert ennek a résznek a lényege az 'Isteni mandátum' megszerzése, vagyis a reguláris felhatalmazás elnyerése a szakrális királyi méltóságra.

A kultúrhérosz ezután a titokzatos tárgyak segítségével hozzáfog az új civilizáció alapjainak megvetéséhez, meghatározza a törvényeket, súlyokat és mértékeket (amiket általában valamilyen szakrális építmény kimérésével rögzítenek is).

Röviden ennyi, később talán még hozzáadhatunk ehhez további elengedhetetlen elemeket, azonban ennyi is elég ahhoz, a történetet immár biztosan fel tudjuk ismerni valamely mítoszi alak ténykedésében. Azt is látni kell, hogy ez az 'idea', a modell, amit az egyes esetekben követni kellene; azonban, ahogy fentebb írtam, ez a tökéletesség utóbb már ritkán teljesül, egyre inkább csorbulni látszik, míg eljutunk végül Artúr király mondájáig, aki tulajdonképpen még egy emberöltőig sem tudta fenntartani az új civilizációt. Az utolsó kísérlet, vagy legalábbis ennek a civilizációs helyreállításnak az utolsó 'héroszi' jellegű reménye a legendás német-római császároknál tűnik fel, nem véletlen, hogy Barbarossa a legenda szerint csatlakozott olyan primordiális uralkodók hegyben(vagy az elérhetetlen szigeten) alvó illusztris társaságához, mint Artúr, vagy épp kedvenc Branunk feje. És talán ilyen elvetélt próbálkozás volt az Occitán kultúra kiterjesztése, vagy később a 'Rózsakeresztes' kísérlet, de ezekkel már ködösebb vizekre eveztünk.
Mindez, ha lehet úgy mondani, az eddig leginkább tárgyalt 'technikai' vagy 'technológiai' szempontok szakrális-birodalmi nézete, vagyis annak 'csontváza', mivel csak ha áttekintjük, hogy olyan alakok tartoznak ide, mint Gilgames, Quetzalcoatl, Odüsszeusz, Mózes, Nagy Sándor, Artúr stb., akkor láthatjuk, hogy ezzel kapcsolatban valóban köteteteket lehetne megtölteni.
Schenouda talán egy kissé kevésbé 'földtől elrugaszkodottan' szemléli a témát, én azonban azt hiszem, hogy ez újfent egy gazdag dimenzióval mélyíti a vizsgálódások körét, és alkalmat ad arra, hogy egy módszertanilag kecsegtetőnek tűnő újabb szempontú szintézisbe helyezhessük a dolgokat (és ennek során, aki ebben járatos, bizonyosan felfigyelt a 'guénoni' jellegzetességekre, bizony, nagy hasznát lehet venni ennek, és aki akarja, tovább szőheti a szálat ennek a mentén, itt azonban tartózkodom ettől, azonban míg a jelen téma szempontjából 'hasznos', érdemes figyelembe venni).
Azt persze nem feledem továbbra sem, hogy az északi, avagy déli típusú poláris tradíció és azoknak tárgyai milyen 'égi' szférából is érkezhettek - képviselőikkel együtt.

Visszakanyarodva a HM szövegéhez, "különböző "kincsek" természetét és mibenlétét, hívják őket bár "evezőnek" vagy "révésznek", "hvarna-melammunak", "aranygyapjúnak" vagy "tűznek". Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ezek a terminusok ugyanannak a dolognak különböző nevei, hanem azt, hogy velük azonosíthatók a struktúra egyes részei." - hát persze, mi ez, ha nem az a valami, amit mi Grál-komplexumnak neveztünk? És persze a Grál mint olyan, furcsa hogy ezt mondom, de nem létezik, hiszen megannyi különböző dolog egyesített, idealizált fogalma már ez, aminek esetében már csupán az eredeti misztérium és csoda aurája maradt meg, ami eredetileg különböző egységekhez kapcsolódott. Hiszen még ha csak a klasszikus, 'szűkebb' értelemben vett Grált tekintjük, már ekkor is milyen konfúziókba ütköztek az egyes kutatók, mert szinte ahány forrás, annyi valaminek tartották...
Azok a titokzatos tárgyak, amikről állandóan szó van, ás itt egy hatalmas fejezet állhatna arról, hogy mik is ezek a tárgyak, és rendkívül hasznos volna majd tételesen összeszedni, hogy mikről is van szó, hátha kikerekedik belőle valami, hiszen rengetegről még csak nem is nagyon beszéltünk (persze gyanítom, Schenoudánál már rejtőzik valahol talán egy ilyen leltár), mint pl. a csodamalom, vagy csak épp említésre került, mint Orpheusz 'lant'-ja (amivel persze messze nincs egyedül); vagy amivel legutóbb foglalkoztunk, az isteni s oly szörnyű erejű sorstáblák, vagy Mózes ezzel parallel kőtáblái, amik összetörnek, miképpen Gilgames utazása során is összetörnek bizonyos 'kő képmások'. Már csak a tárgyakkal magukkal külön-külön is mennyit lehetne foglalkozni!
Zú sorstábláival kapcsolatban kell felfigyelnünk egy igen jelentős tényezőre, vagyis, hogy a hatalom forrásai ezek a tárgyak. Tehát nem valamiféle spirituális beavatás, az ideavilágból leszállott elvek stb., hanem - tárgyak, még ha eredetük legyen bár 'isteni' is. Persze beavatás mindig is kapcsolódhatott hozzájuk, de inkább technikai értelemben véve ezt, a spirituális beavatás, mint az kikövetkeztethető, a reguláris felhatalmazáshoz 'szükségeltetett', a 'szerkezeteket' azonban enélkül is használni lehetett. És éppen ez adott arra lehetőséget, hogy ezt a hatalmat rablás árán szerezhessék meg ilyen vagy amolyan erők és személyek; és éppen emiatt igyekeztek is ezek rejteni, avagy megsemmisíteni. Utólag nehéz már ebben rendet tenni, hiszen egy-egy ilyen rablás után a furmányos személyek kelthették is annak látszatát, hogy megszerezték a reguláris mandátumot.

A továbbiakban vázlatosan újból áttekintem a fentebbiekkel kapcsolatban néhány 'rabló' tevékenységét (köztük Mózessel), kiegészítve néhány szintén a fentebbiekkel kapcsolatos mozzanattal, hiszen mégis csak a konkrét példák azok, amik 'bevéshetik' a lényeget.

(Addig is, ha van írni való, írjál, meg mások is, nem zavarsz meg semmit, mostanában kisebb sebességgel tudok csak működni)