Mi csak visszafelé álltunk meg a Tengerszemes chatában, ahol telt ház volt. Ekkor már masszívan esett, s lefelé végig. Na az aszfalton már tényleg mentünk 6 feletti átlaggal, felfelé viszont rengeteget fényképeztünk, pláne mikor a stabil ködből hirtelen kilátás lett a Menguzfalvi-völgy környéki csúcsokra, na ott a földről pattant vissza az áll. A kis tengerszem pedig olyan volt, hogy azt hittük, a világ végén vagy tetején vagyunk, de ez talán nem is valóságos. A csúcson viszont semmi kilátás nem volt - tán jobb is :-) A ládikakeresés után (ami nem volt egyszerű a vizes sziklákon, hiszen a pár ott lévő sporttárs gyakorlatilag betöltötte a csúcsot) nézek lefelé, látom a semmit és a meredélyt, mondom ott már nincs is élet, erre elkezdenek felbukkanni a lengyelek. Kérdezem, igaz, hogy onnan nehezebb? Semmi hű meg hú, csak simán közlik, hogy igen. Ja, akkor jó. Merthogy a  250 tátrai túra c. könyv szerint is előszeretettel járnak fel a lengyelek inkább a szlovákiai oldalról :-)

Szóval a feladat adott, legközelebb a túloldalról támadunk :-)

Aztán meg kitaláltunk egy jó kanyart legközelebbre: Zakopane-Giewont-Kasprowy-csúcs-Zakopane. A Kasperowyn már voltunk, de a Giewonton (1894 m) még nem, ráadásul a Kasprowyra kényelmes verzióban mentünk: Kuznicéből (2 km a várostól) lanovkával :-) Ez így kb. 8-10 órás túra. A lengyel táblák, jelzések, turistautak, térképek álomszerűek. A nemzeti parkba való belépés egyébként 4 zloty, ha sima túrázó vagy (kb. 300 Ft), de van heti bérlet is. Viszont kapsz is cserébe valamit, pl. fontos turistaút-csomópontokon, vagy azok kezdetén kulturált női, férfi, és mozgássérült wc, parkoló, padok, esőbeállók kifogástalan állapotban. A Kasprowyra kvázi sétautat építettek ki, s onnan lefelé több irányba is. Durva. Mondjuk vannak is annyian arrafelé, hogy ihaj.