Egyébként mindenkinek (barátoknak stb.) kiváló tanácsokat tudtam adni, s adok még most is, csak a saját életemmel "felejtettem" el mélyebben foglalkozni,

Hát igen, ez az. Én is ebbe estem bele, de 1979-ben változtattam rajta. Majd, ha megélem a 120 éves kort, akkor talán valamit kotyoghatok másnak is, de addig csak azt mondhatom, hogy én ezt meg azt csinálom, senkinek se mondom, hogy ezt vagy azt csináljon......

Ebben szép példa Brandon Bays. Egyetemeket végzett, majd mindent tudott az orvoslásról alternatív orvoslásról, sok sok előadást tartott, utazott ide oda, tanácsokat meg mindenfélét osztogatott - igyekezett úgy is élni. De csak azt hitte, nem látta, hogy agyonhajszolja magát, aggódik az embereken, a tudat alatt sztresszelte magát stb stb. A végén már kosárlabdanagyságú (!) rákos daganata volt. Könyvet is írt róla. Nem akart műtétet és nyugati orvoslást sem (kemo, meg sugárzás). Rájött, hogy mit rontott el és a daganat 6 hét alatt csak úgy elment........ A legszebb mondat, ami nekem megmarad az volt, mikor az orvosi mérések és diagnózisok után aszonta az orvosnak, hogy ezt a bajt saját maga zúdította magára, meg akarja próbálni saját maga is visszaszorítani. Hát mint mondjak, ehhez hatalmas lelkierő kellett, hogy nem félt...........

Nekem is nehéz volt a kezdetekkor, még az édesanyám is azt mondta, hogy meg fogok halni, ha nem szedem a gyógyszereket, minden addigi tudásom az ellen volt, amibe belekezdtem. De nekem már akkor majd mindegy volt, gondoltam, hogy már rosszabb nem lehet és kitartottam........... és mikor ez megnyugagtatott, az volt az igazi.......