51S ekkor a Templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt; földrengés támadt, a sziklaszirtek meghasadtak, 52a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szent teste feltámadt. 53Ezek az ő feltámadása után kijöttek a sírokból, és bementek a Szent Városba, ahol sokaknak megjelentek.
Ezek a szentek, feltehetően Jézus kortársai voltak, akik hittek benne, és akiket ismertek akkoriban a városban. Ők testben is feltámadtak.
De a szentek nem Jézus halálakor támadtak fel, hanem csak a felatámadása után. Máté leírja az események menetét: 1 földrengés 2 sírok megnyíltak 3 Szombat nap miatt nem hengeríthették vissza a köveket a sírok szájára,4) így amikor Jézus feltámadt, ezek a halottak is feltámadtak vele együtt.
Ez összhangban van a Seol "paradicsom" nevű helyének (=Ábrahám kebele) kiürítésével:
Efézus 4:8 Ezokáért mondja az [Írás:] Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek >> Ezek a lázadó, lefegyverzett gonosz szellemek
Zsoltárok 7: 8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba. >> Ez pedig a paradicsom akkori lakóinak kiürítése. Ők azonban nem támadtak fel testben, csak szellemben és lélekben.
Paradicsom: a paradeiszosz szó pontos jelentése: (királyi) díszkert, vadaspark, „arborétum”. Perzsa eredetű kifejezés (pairida-eza = körülkerített hely). Az Újszövetségben minden bizonnyal az Éden kertjére vonatkozik. Amennyire az nyomon követhető a Szentírásban, az Éden kertje a Teremtéstől a Vízözönig a Földön helyezkedett el az úgynevezett „termékeny félhold” területén (1Móz 2:8–15; 3:23–24). Valószínűleg a Vízözön során került le az Éden a föld alatti birodalomba, a seolba (alvilág, hádész, „pokol”), ugyanis Ezékiel próféta már úgy ír róla, mint ami ott található (Ez 31. fejezet) – míg földi helyét túlnyomórészt a sivatag foglalta el. Számos bibliakutató szerint az Éden a seolnak azon a részén helyezkedhet el, ahol az „Ábrahám kebele (öle)” is található, vagyis ahol a hitben meghaltak, az üdvözülők gyülekeztek az ószövetségi korban. Eszerint Jézus kereszten elhangzott utalása az egyik latornak („ma velem leszel a Paradicsomban”) erre vonatkozhatott, hiszen Péter apostol szerint Jézus szelleme-lelke a föld mélyében lévő seolt járta be három napon át halála után (1Pt 3:18–20). Ugyanakkor Pál apostol azt állítja, hogy egyik elragadtatásakor „a harmadik égig…, a Paradicsomba” ragadtatott (2Kor 12:2–4); valamint a Jelenések könyve is már mennyei valóságként beszél a Paradicsomról (Jel 2:7). Ez csak úgy lehetséges – az előbbiekkel összevetve –, ha a Paradicsom Jézus feltámadása után a seolból felkerült a mennybe. A Jelenések könyve, más eszkatológiai utalások, az ószövetségi próféciák és a rabbinikus írások egybehangzó tanúsága szerint pedig a messiási királyságban a Paradicsom újra a Földön lesz majd, mégpedig Jeruzsálemben vagy annak közvetlen közelében; s ez a messiási királyság után, az úgynevezett „eljövendő világban”, más néven „az örökkévalóság napján” is így marad majd örökké. Ezért egyes bibliakutatók szerint Jézus kereszten elhangzott mondata erre az eljövendő földi Paradicsomra is értelmezhető: „Úgy van, ahogy ma mondom neked: velem leszel a Paradicsomban!”
