Nagyon kedves,szeretetreméltó úriember vagy repcsepista !

 

De,bevallom soha nem voltam,és soha nem is leszek "Úrhölgy",akinek a kezeit csókolgatják! ;) ( Annak ellenére,hogy egy kastélyban nőttem fel,és egy királyi vár lépcsőit is koptattam évekig)

 

A sok munkától megfáradt,dolgoz kéz ez, nem csókokhoz szokott!

 

Ez most új számomra!....amit írsz.

 

Kétlem,hogy neked,aki hisz Istenben,és gyakorolja a vallását, a legérdekesebb valami a

"a mágizás -kuruzslás -szemfényvesztés" lenne.

( no ezt a "varázslatot" nem tudom melyik billentyű lenyomásával értem el, mert nem formáztam)

 

Talán az elhitetés és hit (mint a vallások alapja),nem állnak messze egymástól,...és igen jól látod a lényeget.

Mindíg a valóságra való törekvés a célja.Természetesen nem mindegy,hogy szubjektív az a valóság,vagy objektív.

Mivel nem vagyunk egyformák,így másképp látjuk,és éljük meg ugyanazon történést.

Szerintem a leglényegesebb az egészben az,hogy mindenki jól érezze magát.S,hogyan jut el a céljához,milyen eszközökkel az teljesen mindegy,valójában egyénfüggő.

Én nem hiszek isten létezésében,de tudom,hogy csak akarnom kell és a gondolataim valósággá válnak.De azt tudnod kell: Mások érdeke sokkal fontosabb volt számomra,mint a saját boldogulásom. ( Akkor ki is az erősebb ? ;)

( Az igaz....hogy csak addig használhatnak ki,ameddig én akarom!) Szabad -e az akarat? ;)

 

Üdv Neked is! :)