"Nagy várakozással kezdtem el nézni az Ayrton Senna-ról készült filmet, bár egy kicsit tartottam is tőle, hiszen azért csak egy majdnem 3 órás dokumentumfilmről van szó. Nos, két részletben, de mindenféle csalás és tekerés nélkül megnéztem és azt kell, hogy mondjam, figyelmemet teljesen lekötötte, még tovább is tudtam volna nézni…
A film a valaha élt legnagyobb F1 versenyzőről szól és bár lehet, sokan most elkezdenek vitatkozni velem, közben saját kedvencüket ordítják artikulálatlanul, de én a VERSENYZŐ szót akarom kidomborítani. Innentől pedig nincs, azaz nem lehet vita. Megmondom őszintén, nem vagyok egy nagy F1 rajongó, sőt, manapság csak néha (és teljesesen véletlenül) kapcsolok oda a közvetítésekre. Ez a film azonban kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet, hiszen az F1 egyik legérdekesebb időszakáról szól, amikor számos legendás pilóta volt pályafutásának hasonló szakaszában. Ahogy a filmben el is hangzik: „az autók pedig száguldó cigarettás dobozokra hasonlítottak”...
A filmben csodás korabeli felvételeket láthatunk, melyek közül kiemelendő:
Senna töretlen száguldása 1984-ben Monaco-ban, ahol az eső miatt leintik a versenyt (ekkor Senna Toleman-je már a 2. volt és 4 másodperccel volt gyorsabb körönként az élen járó Prostnál…)
Senna és Prost kapcsolatának evolúciója
Senna és Prost két ütközése, uh (1989 és 1990, mindkettő Japán Nagydíj)
A ki tudja honnan megszerzett videók a pilóták verseny előtti egyeztetéseiről (Senna kivonulása a teremből!!!)
A brazil emberek szeretetének bemutatása (kontraszt a szegénység és a büszkeség között)
Senna és Prost utoljára együtt a dobogón…
Feszültség Imola-ban (nagyon rossz érzés ezeket a képeket nézni…)
Visszatérve a 3 órás hosszúságra. A film (egyik) erénye, hogy nem bulvárosodik el, boldog-boldogtalan nem meséli el, hogy „mennyire nagy barátja volt Senna-nak”, meg hogy „milyen közel állt hozzá”. Azt gondolom, a film egyetlen hibájaként csak azt tudom feljegyezni, hogy a 3 óra ellenére "csak" pár ember nyilatkozik, végig az ő véleményüket halljuk Senna pályafutásának egyes szakaszairól. Alain Prost végig nagyszerű és nagyon érdekes, ahogy fogalmaz, de talán más pilóták véleménye (Piquet, Mansell, vagy közeli barátja, Berger, vagy akár a Senna-t követő új generáció) is érdekes lehetetett volna. A filmbőla közepén tulajdonképpen egy "Senna és Prost" dráma vált, persze, nem mondom, hogy nem csüngtem minden egyes kiejtett mondaton és képsoron, mely kapcsolatukat bemutatta...
A film vége nagyon meghatóra sikerült, az utolsó képkockák nagyon erősek, mikor Senna-t és a hozzá közel állókat láthatjuk, természetesen a boldog pillanatokban és szomorúságban. Szívszorító látvány nézni ezeket a kontrasztos képsorokat és megtudni, hogy Imola-ban volt nála egy osztrák zászló az autóban, melyet az időmérő edzésen elhunyt Ratzenberger emlékére akart lobogtatni a dobogón... E ponton emelném ki a film aláfestő zenéjét, mely végig nagyon hatásosan vezeti fel a drámát.
Azt gondolom, a film méltó ehhez a csodálatos sportolóhoz, mondom ezt én, aki nem szerelmese az autósportoknak. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a sportot és szereti a különc hősöket, akik nem érik be középszerű teljesítménnyel. Senna egy igazi versenyző volt, szenvedélye volt a sportág, de nem érte be azzal, ha egyszerűen „csak” gyors volt. Lehetett vele bármilyen képességű autó, ő csak a „leggyorsabb” címmel érte be. Senna 34 évet élt, szemünkben sosem öregedett meg és talán még a nem Senna-rajongók is bevallják, valóban ő volt a "leggyorsabb".
Remélem, megtalálta boldogságát és nyughatatlansága végleg lecsillapodott. RIP! "
