varosikertesz Creative Commons License 2011.07.22 0 0 81

A parasztorvos verse, az elejét beteszem, ha érdekel titeket a többi természetesen az egészről is lehet szó, ha zavartam a mindennapokat szóljatok és nem teszek be többet ilyen hosszú monológot:

 

Világéletemben segítni volt vágyam,

Beteget nem látni sem ülve, sem ágyban,

Nem jó a szegénység s mégis annyi kába,

Kevés garasát is vivé patikába.

Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó.

Olyikra ha nem is, más betegségre jó.

Mennyi nyavalyája akad az embernek,

Gyógyszert az orvosok arra ritkán lelnek.

Elviszik párnádat, földed, marhád, házad,

S ha szemére veted, bizony még ő lázad.

Azt mondja: nem isten, mit sem tud már tenni,

Ezt persze csak akkor, ha nincsen már mit venni.

Bármily koldus legyél, kiszívja a véred,

Nyögsz még egy darabig, hullaház a véged.

Bocskoros gulyások, juhászok, vén nénik,

Ezer baj gyógyszerét tarisznyával mérik.

 

1.

Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket,

Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek.

Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet,

Reszelj retket és azt e reszelékbe lökjed.

Meglátod, azt reggel, sohasem találod,

Föloldó hatását szájtátva csodálod.

 

2.

Ugyan e baj ellen ott van a bojtorján,

Teaként iszogasd, pisiled momentán.

 

3.

Vészes vérszegénység, idegbaj forrása,

Tízezer közül sincs kettő gyógyulása.

Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat,

Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak.

Teaként használják, piros borban főzve,

Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve.

Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle,

Öt-hat hétig használd, megmondom előre.

 

Hát ennyi előljáróban, csak szóljatok és felteszem a maradékot összesen 10 versszak... :)