Nincs időm, csak annyit szeretnék írni: nem véletlenül írtam, hogy "szerintem". Nincs két  egyforma ember, nincs két egyforma sors, nincs két egyforma vélemény. Két ujjunk sem egyforma, és így kerek a világ. Én sem azt várom a fiamtól, hogy ellássa a lányom, csak tudatosuljon benne, hogy bizony lehet, hogy majd az ő segítségére is szorul majd. Ki tudja? Sajnos nem tudjuk megtenni, hogy tartalékoljunk arra az időre, mivel jelenleg úgy tudok itthon lenni (hogy a lányom fejlődjön, igen), hogy a tartalékainkat éljük fel.

És természetesen eltéről minden kisgyerek esetében, állapotától függően. Én, mint írtam már többször, szerencsés vagyok, hisz Timi a lemaradását be fogja hozni, csupán a kerekesszék marad.

Nem azért vagyunk itt, hogy egyezzen a véleményünk, hanem azért, hogy megosszuk egymással a sajátunkat, és megismerjük a másikét.