iskolába foglalkoztatásra járni kötelezö,igy mindenképpen ha te nem is találsz vagy nem gondolod,hogy a legjobbat találod nem találod a jegyzö fog segiteni abban,hogy a megfelelö intézménybe kerüljön.  a spéci intézmények pedig megfelelö szakemberrel ellátottak.hiszen nem kötelezö integrációt vállal fel az adott intézmény,hanem ezekre az esetekre szakosodott-ugy értem nincs kötelezö jelleggel kikiáltva ,hogy egy adott pedagogusnak kényszer legyen,hogy igy vagy ugy de megoldja...

többféleképpen vagyunk erövel lelkiséggel felvértezve, -de biztos vagyok abban,hogy a megfelelö idöben mindnyájunk gyerekét eléri az  a legemberibb állapot ami jár neki és öt szolgálja akkor is ha abban a pillanatban emberi értelemmel nem feltétlenül biztositja a maximálist mint amit szánnánk  a gyerekünknek..

a másik gondolatodra visszatérve- egyikünk sem ugy gondolja,hogy a testvérek azért vannak,hogy eröt energiát nem kimélve sérült testvérükröl gondoskodjanak.. mi itt mindnyájan egy olyan családi alapot probálunk a hétköznapokban elérni,hogy számithasson a gyerek  a testvérek segitségére. és te is ezt alapozod.. mert hiába gyüjtesz pénzt-ha nincs az a testvéri légkör és utálják egymást akkor ha te már nem leszel hiába a pénz a tesó majd magára a saját családjára költi pl...

ismerek olyan felnött testvéreket akik évek ótamég telefonon sem beszélnek,mert nincs az  a belsö igény rá..

szóval a belsö igény a lényeg,hogy gondoljanak a jó testvéri kapcsolatra.

akiröl a család nem gondoskodik,hogyan várja el,hogy majd idegenek fognak róla ugy gondoskodni ,mintha családban lenne....és ezen a mélyen a gondozó zsebébe nyulunk vaskos papirtekercsekkel nem számit...mukahelyemen szokták ezt látványpékségnek nevezni...

van egy kicsi fiu- én öt is imádom (ilyen mazoizmussal vagyok teli)-látom,hogy ilyenekre,mint rám is szükség van- szivesen foglalkozom velük, bibelödöm az etetésükkel probálom a jelzörendszerüket kitapasztalni--- és ha sikerélményem van boldog vagyok és adtam egy darabot magamból a gyerekcskének talán volt jó napja eggyel többáltalam is .... szóval ez a kicsi fiu- anyukája külföldre ment nagymama gondozza.. gyakorlatilag csak fekszik.azt is fura helyzetben.sosem lesz hasznos tagja a társadalomnak-ahogyan ezt kiáltozzák-mert most ez olyan trendi- neki is meg van a megfelelö intézmény babakocsi jön érte valami intézményi busz viszi el. és repdes örömében amikor beültetik,mert  az ugymond pavlovi reflexek müködnek nála is... tudja,hogy ezután jó dolog következik... foglalkoztatják zenét hallgat valamelyest játszanak vele közösségben van- és a fizikai küllemén is az látszik,hogy ott jó helye van..

szóval semmi hiba nincs hogy te a 7évesednek nem mondasz semmit csak az a dolgod,hogy azt  a testvéri szeretetet és odaforduló magatartást együttérzéssel eltudd ültetni benne.. a többi majd jön magától...neked példát kell mutatnod kitartásból türelemböl és szeretetböl...