Nos, itt az ideje, hogy végre írjak a szimfonikus koncertről is... mindjárt az elejébe is vágnék azzal, hogy elég vegyes érzések kerülgetnek azóta is. Talán túl nagyok voltak az elvárásaim, részben a legutóbbi ilyen fellépésük fényében, részben pedig azért, mert mégiscsak a kedvenc városomban, egy nagy múltú rendezvényen játszottak.
A kilenc év kihagyás viszont annyiban megbosszulta magát, hogy normális hangosítással nem mindig lehetett találkozni. És nemcsak az elején volt problémás a dolog, hanem néha még menet közben sem tudták a klasszikus hangszereket megfelelő hangerőre állítani, illetve olykor a gitárok is túl halkan szóltak. És a téren lévő Schiller-szobor miatt nem volt igazi közép-hely, ahol egyszerre lehetett volna jól látni, és tökéletesen hallani is… nekem is inkább a látás jutott ki, de egyébként mindent csak jobbról hallottam.
Voltak viszont bőven tökéletes pillanatok is, különösen a Send Me An Angel volt az (meg a The Zoo eleje, amivel nem győzök betelni), de a Deadly Sting Suite is önmagához (meg a résztvevőkhöz) méltóan szólalt meg. Pontosabban utóbbi is csak majdnem, mert itt az oboa volt szó szerint a béna kacsa… ilyen hamisan szólni még soha nem hallottam ezt a hangszert, mint most. :-( Pedig amúgy az ütős szekció tökéletesen a helyén volt – ez ugye hiányzik a DVD-ről így nagyon kényes vagyok rá.
Voltak viszont más hibázások is, a You And I végét például a (lengyel) vokalista csajok kutyulták el, akik még akkor is énekelték a refrént, amikor már a záró szóló következett, és ezzel még Klaust is megzavarták.
Ha viszont már ennyit beszélek a számokról, akkor setlist:
Sting In The Tail
New Generation
The Zoo
We’ll Burn The Sky
We Don’t Own The World
Send Me An Angel
You And I
The Best Is Yet To Come
------------------------------------
No One Like You
Big City Nights
Still Loving You
Deadly Sting Suite:
- Crossfire
- He’s A Woman She’s A Man
- Dynamite
Wind Of Change
Hurricane 2000
A vonalat nem húztam meg rossz helyen, és nem a ráadás volt ilyen hosszú... SZÜNET volt!!! Ami után a banda csak folyamatosan kapcsolódott be, így a No One Like You bevezető szólója is elmaradt. A szünet léte viszont sokat elárul a körülményekről... hogy amúgy is milyen közönség volt jelen. Magamfajta rajongóból mindössze csak egy maréknyi akadt (de még jöttek Görögországból is) ott a jobb szektorokban, amúgy 18 és 70 között minden korosztály „civil” képviselői voltak jelen. Meg az első két szektor volt a VIP-részleg, ahol tényleg csak ketten voltak olyanok, akik tényleg tudták magukat úgy érezni, ahogy egy Scorps-koncerten kell. Amúgy egy rakás sznobbal volt teli, akiket a kajasátor szemmel láthatóan jobban érdekelt, mint a koncert. De az is durva volt, hogy a koncert előtti konferansz alatt sokan megtapsolták a felsorolt szponzorokat!
Mindezt viszont a többiek sem tudták hová tenni, Rudolf és Mathias ugyanúgy végignyomta a koncertet, mint bármikor máskor, Klaus viszont hiába próbálta énekeltetni a közönséget a Best Is Yet To Come és a Big City Nights után, a reakció igencsak hervatag maradt. Amikor meg elkezdett dobverőt hajigálni a jobb szélen álló rajongóknak, és azok mentek volna előre, a VIP-részleg biztonságijai egyből rohantak oda. Egyébként viszont csak ülőhelyek voltak, és mondom, a többség nem tudott hova tenni egy rock-koncertet. De ez mégse olyan, mint Jon Lord, aki mégiscsak inkább klasszikus műveket írt e két zenei stílus keverékében, meg egy Trans-Siberian Orchestra is sokkal nyugodtabb (amíg elő nem kerülnek a Savatage-számok). Itt mégiscsak átiratok voltak, amiket viszont a többiek nemigen ismertek.
De szerencsére csak furcsán néztek rám, ahogy először csak hangtalanul énekeltem, meg hangosan nyilvánítottam tetszést a számok után, majd ahogy ment a műsor, a rajongók egyre inkább fel- felálltak, és hangosan is énekeltek… magamat is beleértve. De még a Hurricane alatt is, amikor már mindenki állva maradt, még akkor sem tudták hová tenni, hogy akkor már felszabadultan élveztem a műsort. Ez utóbbi alatt ellőttek amúgy némi tűzijátékot is a háttérben lévő Konzerthaus tetejéről.
Összességében tehát a New York – Hannover – Krakkó tengelyen semmi sem múlott :-) a kísérőkkel sem lett volna akkora baj, de a hangzás és az egész szervezés nem mindig tette élvezhetővé a dolgot. Szimfonikus koncert ide vagy oda, azt is úgy kell csinálni, ahogy Vilniusban is volt. De talán lesz még erre is esély...
