Erősen gondolkodom rajta (a Petőn), még attól is függ, munkahelyileg hogy alakulnak a dolgaink. Röviden: a férjemnek megszűnt a cége, én viszont új helyet kerestem, ami kicsit messzebb van, 8 óra (az előzőn 7 órában dolgoztam), de cserébe egyelőre kijövünk az én fizetésemből. (hiába csak most lett vége a férjem cégének, hónapok óta nem fizetnek bért, így kénytelen voltam én lépni, még jó, hogy versenyképes a szakmám)

Mivel nyár van, most nem is hajt új munka után, ő lett a gyerekvigyázó. Én most nem tudnám megoldani, új helyen, próbaidőn. Szóval, most még minden képlékeny, de ha meg tudjuk oldani, akár Pető is lehet belőle. Ha közelebb lenne, egy percig nem gondolkodnék rajta. Vagy ha nem lenne másik gyerekem. Így viszont muszáj több szempontot is mérlegelnem. Annyira azért nem idegeskedem, majd lesz valahogy.

Bezs! Én is csak azt mondom, amit Hópihe! Amúgy mi pont így vagyunk a dologgal, sok újat nem tudunk, de amit igen, azt viszont sokkal magabiztosabban. Persze, azt nem mondom, hogy ezt én is mindig türelemmel viselem, sokszor van, hogy elkeseredek, főleg, amikor valaki rákérdez, hogy hogy haladunk, én meg új mozgást nem tudok mondani. Csak a régi lesz kicsit jobb.

Képzeljétek, sorstársak blogjait olvasva én is kedvet kaptam, hogy szerezzek Eszternek egy jó kis eszközt, és nagyon bevált! Nyak úszógumiról van szó, ebben prímán elvan a vízben, nagyon élvezi, hogy szabadon csápolhat. A bébi úszógumiból már simán kifordul, folyamatosan tartani meg nehéz, ez viszont egy tuti dolog, bár elsőre kicsit ijesztő lehet, mindenkiben rögtön az merül fel, hogy nem fojtja-e meg a gyereket, de nem. Úgyhogy sokkal könnyebb így a strandolás, de a kerti medencézés is. És a víz meg nagyon jót tesz a csajnak, nem utolsósorban meg ő is szereti. A minap strandon voltunk, a nap végén alig lehetett megnyugtatni, mikor eljöttünk, olyan sírást adott elő, mikor felfogta, hogy mára vége. De itthon is minimum fél óráig tart, míg megnyugszik, amikor kijön a medencéből. A fürdőruháját el sem akarja engedni. Nagy pancsolós a csaj!