Lucilla Creative Commons License 2011.07.15 0 0 39070

Nehéz ügy, az a baj, hogy ilyenkor a gyerek a felnőttek reakcióját élvezi, akár röhögnek, akár megbotránkoznak. Jó hír, hogy előbb-utóbb elszáll az újdonság varázsa (persze a szülőnek ez hosszú időnek tetszik ...). Nálunk is volt ilyen, Ákosnál, ő egyszer azzal jött haza az oviból, hogy faszsz*pó, és úgy találta, hogy ez kitűnő megszólítás lesz a szüleinek, és onnantól ezen a néven szólított bennünket. Eleinte ki kellett rohannom a szobából, hogy röhögjek egy sort, aztán persze kevésbé volt vicces, de viszonylag gyorsan elmúlt.

 

Otthon ignorálnám, az utcán pedig egy-egy ilyen eset után leguggolnék mellé, a szemébe néznék és jó szigorúan elmondanám neki, hogy ilyet nem szabad mondani, pláne nem idegen embereknek. Ne várj gyors sikert, de előbb-utóbb elmúlik. Főleg, ha amúgy otthon nem minősülnek ezek a kifejezések kötőszavaknak.

 

Nálunk egyenlőre a francba! van max, de ő ugye svéd gyerekek közé jár, ahonnan ha hazahoz is ilyen szavakat, a hatás totál elmarad, mert meg sem értjük :-)

 

A határok próbálgatása pedig ennek a kornak a sajátossága, a biztonságérzet miatt van, minél hamarabb megtalálják, annál jobb, így ha úgy érzed, hogy nagyon nehéz, akkor vedd szorosra a korlátokat és tartsd őket konzekvensen (még ha úgy tűnik, hogy ez épp ellentétes a gyerek akaratával), nekünk ez megkönnyebbülést szokott hozni.

Előzmény: stunc (39068)