Szia!

Köszi, hogy gondoltál rám. :) Jól érzed: nem valami jól állok. Nem tudom, hogy elég-e, amit eszem, de iszonyú sovány, vagyok, már csontváz. Még könnyebb, mint voltam, inni próbálok erőszakkal, mert borzasztó székrekedés gyötör, csak hashajtóval megy, akkor is felér egy szüléssel. (rosszabb). De az ivás sem használ. Ma már majd kinyúltam, úgy szenvedtem.

Nem tudom, hogy anorexiás vagyok-e, nem az a klasszikus, aki nem akar enni, csak nem bírok JOBBAN enni, ezért nem tudok többet.

Hát az a segítő program nagyon jó lenne. A pszichológusnak, aki elvállalna, egyelőre se híre, se hamva, mindenki szabin van, elfoglalt, itt senki nincs, aki tudna vállalni, egyelőre a gyerekek, család miatt, de főleg magam miatt eljárni Pestre meg nem tudok.

Marad az öngyógyítós próbálkozás.

Aranyos vagy, hogy ilyen aktív vagy, ennyi mindent beírtál. Szent Ignácról én is olvastam ezeket, az oldaladon (?), tök jó, hogy ilyen ügyes volt, látod neked is van remény. Te hogy állsz ezekkel?

Az biztos, hogy ezek társbetegségek, egyik a másikból fejlődik ki, oda,vissza, vagy egyszerre, nehogy nyugodt legyen az életünk :(