"pl. hogyan legyél derűs és vidám. Ez azonban sokszor csak egy álo marad."

Nono, nem úgy van az! :) Nem halálos (általában) betegség ez, hogy rinyálni kelljen. Nem infarktus meg agyvérzés. A kínok közepette is lehet vidámnak lenni. Persze  a röhögést csak módjával, mert az nem egyszerű ám műtét után. Sőt sokszor műtét előtt sem. :) DE éppen attól esik jól a nevetés például, hogy nem nagyon lehet. A tiltott gyümölcs mindig jobb.

Még műtét előtt álltam, mikor az egyik ismerősöm sztorizott az ő műtétjéről és a körülményekről. Úgy röhögtem, hogy akönnyeim potyogtak. Már fájt mindenem a röhögéstől. Hatalmas nagy terpeszben ültem a széken és a hasamat fogva röhögtem. Mondta, hogy műtét után egy darabig úgysem merné ezeket elmondani, mert megkínozna a nevetéssel. és valóban.

Még a kórházban röhögtünk egymáson, ahogy műtét után egyikőnk keservesebben vánszorghott az ágyhoz mint a másik. De viccelődésre mindig jutott idő. Bár csak pár napog voltam  akórházban, azért jókat beszélgettünk meg nevetgéltünk, már amennyire tudtunk.