Hahó! :)

 

Igen, elég régen találkoztunk! (idén nem is, talán?! :O)

 

Vágyódva nézegettem Fb-n a tibetkés dzsembori fotóit, sokáig vacilláltam, h. menjünk-e, de sajnos anyagi lehetőségeim igen korlátozottak, sürgetőbb kiadásokra kellett a pénz. :(((

 

Emír és Zebu igen jól kijönnek egymással, volt már köztük verekedés, talán összesen kétszer, de nem harapták egymást, csak mint  a kenguruk lábbal egymásnak feszültek, acsarkodtak. Én nem értek hozzá, de Józsi azt mondta, h. addig nem komoly, amíg csak csattogtatnak. Rájuk ordítok, közéjük vágok vmit, aztán csend van :P

 

A tegnapi napom igen kemény volt, 5-kor keltem, 11-ig dolgoztam a lángososban, aztán indulni kellett a Tappancs fesztre, Szegedre, ráadásul Gábor cserben hagyott, így gyorsan sofőrt kellett kerítenem, h. le tudjam vinni Filkót! a bemutatóra. Közben, 10 óra felé telefonált rám öcsém, h. anya lába mellett kiszökött Zebu drága a lakásból és nem sikerült visszahozni :O Tiszta ideg voltam, az otthonmaradók hárman háromfelé indultak a kutyám után...és semmi eredmény! 

Estére értem haza, elindultam Emírrel, hátha ráakadunk Zebura, de nem találtuk :((( Megterveztem a hirdetőújságba szánt szöveget, plakátgyártáson törtem a fejem, halál kimerülten, mert a héten péntekig mindig 3-kor keltem.

Épp a szomszédos kocsmában kérdezősködtem Zebu után, kétségbeesetten, amikor öcsém befordult a kocsival a bejáróra ééés...meghallottam a tipikus Zebu nyüsszögést! Hazatalált estére a kutyám! Olyan boldog voltam, h. nem is lehet elmondani!!! 

Hát...ez van velünk :)