Kedves mociga !

Ha tán költői is a kérdés, a választ rá a pszichológia adja: KOMPENZÁCIÓ.

Ha valaki testméretében kicsi: kompenzálja (karizmatikummal => ez külső adomány !!), tudással, nagyobb empátiával... Ha ez nincs, akkor bizony HATALOMMAL és ERŐszakos akarattal.. ( ez utóbbi sok esetben HISZTIS megnyilvánulás is lehet.)...

Ellenben ha minden normális, a természetfeletti adományon alapuló KARIZMATIKUM is a helyén, és még a testméret is KIMAGASLÓ ( kivált LÓHÁTRÓL tárgyalni !)  akkor igazi vezéregyéniségekkel állhatunk szemben,  akit akár a többiek jogosan tekintenek közösségi szolgálatra termett BEAVATOTTNAK, akire nyugodtan rábízhatják az életüket.

A  fizikai nagyság-kicsiség  túl viszonylagos.

Persze ebben a kimondott ÖNCÉLÚvá degradált nyugati gondolkodásrendszerben mindent MAGUNKhoz mérünk.  Ez nem is lenne annyira baj, csakhogy ebben a viszonyításban a felsőbbrendűség gőgjével magunkat tartjuk ETALONnak, mintha bármifajta ilyen-olyan evolúciós "gyártási folyamaton" kívül állnánk, és magunk lennénk az a természetfelettiség, amely igába hajtotta a világmindenséget, vagy legalábbis annak egyetlen galacsinját....