Még mielőtt termizáltam volna a tejet, lett egy kb. 1,5 kg-os colis sajtom.Nagyon szomorú voltam, mert gomolyát akartam készíteni, mint az erdélyi pásztorok, ruhában fellógatva. Lógott is 1 napot, és utána olyan volt, mint a szivacs, megnyomtam, és jött belőle a savó. Felvágtam, és elszörnyedtem, olyan lyukas volt. Kidobni sajnáltam, viszont a férjem azt mondta, látott valami filmet, amiben ledarálták a sajtot. Gondoltam, rosszabb már nem lehet, és először kézzel összetépkedtem, majd a robotgép fém aprítójával összeaprítottam, és belenyomkodtam egy gyümölcsmosóba. Ott állt pár napig, jó kemény lett. Besóztam, és betettem a hűtőbe, ahol kb 10 fok van. Kívül elkezdett kérge lenni és kemény volt, de ha megnyomtam, éreztem, hogy belül nem annyira kemény. Három hét múlva nem bírtam tovább és felvágtam, hát ez lett életem legfinomabb sajtja.

Kemény, de mégis porhanyós, omlós, vékonyan szeletelhető, és egy icipici lyuk sincs benn.