:-)))

 

„ A nyár… Égeti a meztelen talpat a föld, a fű s a lomb is meleget lehel. Csak a fák és bokrok árnyékos, mély öle ad egy kis frissítő, hűs menedéket...

Tikkadt piheg a kert. Izzik a levegő, delelőjén a nyár, a bokrokban hűsöl, hallgat a madár…” „… Hátul az udvarban tyúkanyó vonul a csibéivel. Hol magyarázólag, hol meg figyelmeztetőleg sűrűn oda-odakottyant nekik. Készíti a tyúkéletre apró jószágait…”

„… Szűkül a kert is, észrevétlen. Kopik a zöld, fakul, fogyatkozik. Szőke, szelíd mosollyá csendesül a májusi harsányzöld nevetés.

A múló idő finom szarkalábai már ott vannak a nyár arcán. De még tart a csendes szép mosoly… „

 

GYÜMÖLCSÖK A NAPASZALÓBAN

 

A száraz, nyári nagy meleg a legkiválóbb természetes mód a gyümölcsaszalásra. Az aszalt gyümölcs pedig kiváló tápértékű, természetes téli csemege. Mindenekelőtt a rostosabb (kevésbé leves), teljesen érett kajszi és őszibarack, valamint a szilva alkalmas aszalásra, de a nyári alma és a nyári körte is aszalható.

A hagyományos paraszti kultúra általános használati tárgya, a füzvesszőből vagy rozsszalmából font párszárító erre a célra is kiváló volt. (Általában tészta szárítására használták.) Ezen a gyakran 1 méteres átmérőjű, kerek és alacsony peremű alkalmatosságon sok gyümölcs elfért és minden oldalról átszellőzött, -aszalódhatott. Mindezt nem nosztalgiából emlegetem, hanem azért, mert igazán érdemes lenne ezt a régi eszközt is föltámasztani.

Az aszalásra szánt gyümölcsöt - párszárító híján - nagy felületű, peremes edényben, deszkapolcon vagy ponyván helyezzük el és persze úgy, hogy a nap legnagyobb részében érje a termést a Nap sugara. Az esőtől, nedvességtől óvjuk.

A barackot mag nélkül, kettébe vágva, a szilvát maggal együtt is aszalhatjuk. A gyümölcsöket addig süttessük a Nappal, amíg víztartalmuk jelentős részét el nem vesztik és ráncosakká, rugalmas, de kémény tapintásúakká nem válnak;

Mi úgy is aszaljuk a kajszit, hogy a félbevágott gyümölcsök közepén spárgát fűzünk át, majd az így készített füzért napsütötte helyre, két ág közé kikötjük. (Jut eszembe, hogy az aszalódó gyümölcsöket a madaraktól óvni kell.)

A megaszalt gyümölcsöket száraz, szellős és hűvös helyen tároljuk úgy, hogy

egyben a portól is óvjuk. (A porózus papírzacskó alkalmas erre a célra.) Nem

árt azonban, hogyha a téli, hűvös időszak beköszöntéig időnként átvizsgáljuk

az aszalványt, nem penészesednek-e a gyümölcsök.

Ha csak egy mód van rá, várjuk meg fogyasztásukkal a telet, legalább a

karácsonyt. Akkor derül ki igazán, milyen hasznos és jó dolog a gyümölcsaszalás.

A kajsziról még hadd mondjam el, hogy annak magja (magbele) is megbecsülésre érdemes csemege. Már amelyik nem keserű, természetesen. Ezért gyűjtsük össze. Erre különösen akkor kínálkozik jó alkalom, ha például befőzéshez vagy aszaláshoz egyszerre sok gyümölcsöt dolgozunk fel.

A barackmagot tisztítsuk meg a gyümölcshús maradványaitól és szárítsuk meg a napon. Egy-két nap után összegyűjthetjük és szellős, hűvös helyen tároljuk.

Igaz, hogy a barackmag nagyon kis mennyiségben ugyan, de tartalmaz ciántartalmú vegyületet, különösen a héja. Csemegézés előtt tehát húzzuk le róla a barna maghéjat. Lobogó forró vízbe dobva és mindjárt leszűrve a mag belseje könnyedén kibújtatható a „kabátjából". Túlzásba azért ne vigyük a baráckmagevést, osszuk be, hogy tovább tartson.

 

Valló László - A kiskertész

 

:-)))