Jók a fotóid, igen tetszetősek!  :-)   A füleki megmozdulásról még mesélj...

 

Ami az ágyúkat illeti, valóban hatalmas tudományt jelentett annak, aki értett hozzá. De sajnos, a Magyar királyság XV. századi viszonyaira értve, csak igen kevesen mívelték. A céhes iparosok főként a szász városokban laktak, tudásukat és termékeiket {tűzfegyverek} méregdrágán árulták. Ellenben a török szultánok korlátlan önkényuralmukra támaszkodva "államilag" adott rendeléseikkel számtalan ágyút öntettek. Módszerük pofonegyszerű volt, ha elfoglaltak egy keresztény várost, az ott emelkedő templomokból levágták a bronz harangokat. Azok a földre zuhanva széttörtek, már lehetett is őket olvasztani ágyúnak. Csak Bizánc elestekor hány harang kerülhetett a török kezébe!?

 

Készült is II. Mohamed szultán Nándorfehérvár ostromára:

 

  

 

Tehát a hódító török időben felismerte az ágyúkban, de általában véve is a tűzfegyverekben rejlő óriási lehetőséget. Míg a lovagok továbbra is ragaszkodtak a biztonságosnak hitt páncéljukhoz. Pedig azt átütötte a janicsárok golyója!

 

Bár a korabeli krónikák szerint jó Mátyás királyunknak is akadtak "megaágyúi" {esetleg török zsákmányágyúk?} de az egykorú leírás szerint jobban bízott a hagyományos hajítógépekben, mint a nehézkes és bizony a személyzetre is sokszor életveszélyt rejtő újmódi tűzfegyverekben.

 

 

A XV. század még inkább a tűzfegyverekkel való kisérletezés korszakának mondhatjuk. Hiszen az ormótlan ágyúcsövek megfelelő módozatban való kiöntése, majd szállításának és üzemeltetésének módozatai, az öntött ágyúgolyó és abból a gránát feltalálása még sok időt, energiát és emberéletet kívánt a hadakozó felektől.

 

   

 

Más: mint "árnyékszék szakértő" nem akarsz írni a zayugróci vár ilyen funkciójú létesítményeiről?