"A múlt század hatvanas éveiben fedezték fel először a Szovjetunióban ezeket a különös köröket, és azóta egyre nő a furcsa jelenségek száma. Az elmúlt esztendő rekordot szült: 12 piktogramot találtak. Gabonával, napraforgóval, lucernával, hajdinával és fokhagymával beültetett földeken. Mindössze kettőre találtak magyarázatot, egyik esetben sem volt azonban szó hamisítási kísérletről.

A kutatók Oroszország három olyan területét különböztetik meg, ahol a leggyakrabban jelennek meg a jelek: az ország déli részét, a központi régiót és a Moszkvától északra fekvő területet. Ha a három térséget gondolatban meghosszabbítanánk, Angliának azt a déli részét kereszteznék, ahol eddig a legtöbb kört találták. Oroszországban a Fekete-tengerhez közeli Krasznodari területet tartják a legizgalmasabbnak: az itt lelt körök határozott vonalakkal megrajzoltak.

Mintegy tíz olyan szemtanú él Oroszországban, aki váltig állítja, hogy tanúja volt a körök keletkezésének, amely igen rövid idő, másodpercek, legfeljebb néhány perc alatt zajlott le. Egyetlen olyan észlelés sincs, amely szerint hosszabb időt igényelt volna a különös jelek kialakulása. Angliában hasonló tapasztalatról számoltak be az emberek. Amit viszont az angolok nem láttak, azt az oroszok látni vélték: azt állítják, a körökkel egy időben ufók is megjelentek az égen.

Az Itógi című moszkvai hetilap, amely az oroszországi jelenségekről részletesen beszámol, arra is felhívja a figyelmet, hogy sem Oroszországban, sem Angliában két teljesen egyforma kört nem találtak. A sok ezer különböző alakzat ellenére azonban van közös vonásuk. Az Oroszországban 1996 és 2000 között felfedezett rajzok zöme háromszögben elhelyezkedő köröket ábrázol, amelyek közül az egyik egy nagy központi kör, a másik három viszont kisebb. A nyugati országokban talált körök különböző méretűek és egyetlen láncban helyezkednek el. Ami mindenütt azonos tendenciát mutat: az idők folyamán mind bonyolultabb formát öltenek a piktogramok. Eleinte egyszerű körök, majd körök és vonalak jelentek meg, aztán ferde vonalakat is felfedeztek, manapság pedig már összetettebb rajzokat is. Ami közös bennük, az a pontosság és a forgás ábrázolása.

Oroszországon kívül eddig Angliában, Írországban, Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Ukrajnában, Hollandiában, Svédországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Izraelben, Japánban, Dél-Afrikában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon találkoztak a különleges jelenséggel. Volt mit megfigyelni és kutatni. Eleinte kizárólag a helyi lapokra szűkült le az érdeklődés, 1986-ban azonban már tudományos alapossággal igyekeztek választ keresni a felmerült kérdésekre.

A laboratóriumokba került elfekvő búzaszálakat sokan elemezték. Az amerikaiak arra a megállapításra jutottak az általuk vizsgált búzából, hogy azok olyan benyomást keltenek, mintha  mikrohullámú sugárzás érte volna őket. Az egymástól sokszáz kilométerre fekvő búzatáblák teljesen azonos rendszer szerint hajlanak le, miközben köröket alkotnak.

A legellentmondásosabb magyarázatok születtek. Van, aki meteorológiai jelenségről, van, aki isteni csodáról vagy ufókról beszél. Egyesek a föld alatt zajló folyamatokkal magyarázzák a történteket, mások inkább kozmikus jelenségről beszélnek. Andrej Olhovatov, orosz tudós nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a körök tulajdonképpen a földkéreg és az atmoszféra közötti energiacsere termékei, formái. Mások hétköznapibb verzióval állnak elő: házi- és vadállatok taposták ki az alakzatokat. Akadnak szép számmal, akik a jelenséget a talaj összetételének a változásával magyarázzák. Van ennél egy érdekesebb vélemény is, amely szerint a növények kommunikálnak egymással, és nem elképzelhetetlen, hogy ez is ennek a kommunikációnak a terméke. A kozmikus elméletek hívei arról beszélnek, hogy mikrotornádó, forgószél vagy gömbvillám teremti meg a köröket.

Mindegyik elméletnek vannak hívei és bírálói, és mondanunk sem kell, hogy egyiket sem fogadják el tudományos körökben."

http://sofar.sofargo.hu/node/52395?tid=111