Túl a szivárványon

 

 

Felhők távoli partján napfényvár

Fénylő szivárvány hídján ott a tündértáj

Távol nem terem bánat az ég oly kék,

Távol valóra válhat minden mi álomszép

 

 

Mikor itt lenn hideg szélvész suhog,
Mikor sűrűn zuhog az eső,
Fent már készül a fénylő ég.
Mikor a jó csak egy ábránd marad,
És a szívben apad az erő,
Egy fényjel, messze-messze hív.
És egy különös madár,
Kéklő szárnyán fölém száll.

Felhő távoli partján napfény vár,
Fénylő szivárvány hídján túl ott a tündértáj.
Távol, nem terem bánat, az ég oly kék,
Távol, valóra válhat, mindaz, mi álomszép.

 

Gonosz, mint a hópehely, mert olyan gyorsan olvad el a fényben.
A hídhoz széles út vezet, de odaérni nem lehet, oh mért nem, mért nem?
Szállnék, szállnék az óriás felhőn át,
Fénylő szivárvány hídján túl ott a boldogság.
Távol, nem terem bánat, az ég oly kék,
Távol, valóra válhat, mindaz, mi álomszép.

Ha odamenni nem tudok,
A szivárvány mondd mért ragyog így rám?