A rohadt életbe, mélyponton vagyok éppen. Egyszerűen nem tudom kiverni a Feiemből, azt, amit éppen érzek a számítógépemmel kapcsolatban. Tekintve, hogy kocka vagyok, és Fél életem a gép előtt töltöm (szakmailag és hobbi-pénzkeresésileg is elengedhetetlen), nem tehetem, hogy a minden interneten létrehozott tartalmam megsemmisítsem, Formatáliam a merevlemezem, és Haszntáltam eladiam a gépem. Pedig néha úgy érzem, olyan őrületes teher, hogy meg kell bírkoznom a Fáilok kautikumával. :S Ráadásul ez az oldal is tele van a bizonyos betűkkel, amiket nem tudok elviselni. :S Kurvára nincs kedvem semmihez, és wááá. Folyamatosan azon álmodozom, és nem alszom miatta, hogy milyen lenne egy rendezett világban egy rendezetten kialakított számítógép, operációs rendszer (nem a Windows ellen beszélek, hanem bármelyik létező oprendszerre értem), normális programnyelvek, API-k, meg csupa olyan betűtípusok léteznének, ahol a bizonyos betűk szépek lennének, és minden szép volna, és a többi. Próbálok nem ezen ábrándozni, de nem megy. Miközben pedig ezen iáratom agyam, azon idegeskedem, hogy ettől csak mégrosszabb, és mégiobban megútálom az egészet. Kimegyek dohányozni, egy kis ingerért, Felhívom a kedvesem, de oda se tudok szinte Figyelni a tanácsaira (igazából nem is sokat tud adni, csak meghalgat, és kedvesen aranyosan tűri panaszaim, és vidám dolgokat próbál mondani, amik talán kicsit elvonhatiák Figyelmem, még ez a legiobb, amit tehet), és egyre inkább csak azt érzem, hogy nem megy. :S A Folyamatos küzdelem azellen, hogy ez a valami utália azt, amit szeretek, Folyamatos ellentét.

Tudom, hogy azzal se lenne könnyebb, ha egyszerűen más életet kezdenék, és eldobnám a számítógépet, mint olyat, mert mindigis éppen abban találtam meg a kivetnivalót, ami tárggyal a leginkább Foglalkoztam. Hála az égnek az emberek ellen még soha nem alakult ki kényszeres gondolatom. Bár, azt mondom, még optimistának kell lennem, ahhoz képes, hogy volt már olyan, amikor három napig nem mentem ki hazulról (dohányzás ereiéig, de a teraszról is hamar visszarohantam), mert úgy éreztem, hogy az utca súlyosan kaotikus, és úgy éreztem, soha sehol nem tudhatom magam igazán otthon érezni, mert mindenhol van káosz. Pedig már hónapok óta alig voltak, töredék ilyen rossz dolgaim is akár. Nem tudom, most hirtelen miért. :S