Sziasztok!

Köszönöm a segítséget és a kedvességet, mert sajnos ez az, amit a legkevésbé tapasztaltam az elmúlt napokban. Azt én is észrevettem, hogy eset és eset között nem tesznek különbséget, amikor a felvételnél lévő nővérke - látva, hogy küzdök a sírás ellen - durván beszólt több másik beteg előtt, hogy "mit bőg, a maga döntése volt!". Tudom, hogy ilyenkor az embernek ki kellene állnia magáért, de nem olyan könnyű az, amikor egy lelkileg egyébként is megterhelő helyzetben egyedül próbálsz helyt állni és elintézni mindent, ami ezzel az egésszel jár, miközben mindenhol boldog kismamák vesznek körül, ami folyton csak arra emlékeztet, hogy én épp most vesztettem el a babám :(

Ha jól olvasom, legalább testileg nem egy túl megterhelő beavatkozásról van szó, bár szerencsére "rendes" abortuszom nem volt még, így nem annyira tudom elképzelni mire számítsak, el tudná valaki mondani a lehető legrészletesebben, hogy hogyan is zajlik le a folyamat? Sajnálom, hogy sokat kérdezek, de nagyon félek, még nem volt semmilyen műtétem, nem tudom milyen érzés lesz, mennyire fog fájni, milyen tüneteim lesznek utána, előreláthatólag kikkel kerülök egy kórterembe (frissen szült anyukákkal, vagy van külön hely azoknak, akik ilyen műtétre mennek), és így tovább... Minden apró információ fontos lenne nekem!

Az egyetlen, ami megnyugtató, hogy legalább nem kell sokat a kórházban töltenem, és így minél előbb elkezdhetem a lelkemet is meggyógyítani az egész folyamat után, mert jelenleg mást sem csinálok, csak sírok és önmagam hibáztatom...