Szeremle

A festői szépségű kisközség Bajától délnyugatra fekszik, a Szeremlei Dunának vagy Sugovicának is nevezett Holt-Duna-ág mellett. Történelme folyamán több megyéhez is tartozott, 1950 óta Bács-Kiskun része.

A lakossága a mohácsi vészig római katolikus volt, mely a reformáció kezdetekor – feltehetően egységesen – a református hitre tért át. A római katolikusok ismételten csak 1870 után kezdtek betelepülni. A falu népe a török hódoltság kezdetén a Duna jobb partjára költözött, majd – további négyszeri helyváltoztatás után – 1773-ban tért vissza első és egyben jelenlegi helyére. Érdekes, hogy a XVII. századi térképek szerint Szeremle még a Duna jobb partján helyezkedett el és 1830-ig az Öreg-Duna partján, s csak 1870-től találjuk a szeremlei mellékág mellett. (Nem a község, a Duna költözött ez esetben.)
A község gazdasági életére a Dunaszabályozás és az árvízmentesítés volt a legnagyobb hatással, melynek következtében a lakosság kiterjedt és mezőgazdasági művelésre alkalmas határhoz jutott. Ez volt azután az alapja Szeremle szorgalmas népe jólétének.

A fejlett mezőgazdálkodás és az ezzel együtt járó jólét magával hozta a népművészet kivirágzását, és hogy Szeremle az újabb időkben néphagyományai ápolásával nevezetessé vált határainkon túl is. A gyönyörű szeremlei népviseletben táncoló Gyöngyösbokrétája, majd néptáncegyüttese messze messze földön híressé tette a falut. Ehhez járult a hagyományos szövő- és hímzőművészet – a népviselet mellett jó híre van a szőnyegszövésnek is -, keresettek a szeremlei asszonyok munkái. A község önkormányzatának tervei szerint ez is, az itteniek vendégszeretete is a fejlődő idegenforgalom alapját képezi. A Pazar természeti adottságoknak köszönhető horgászati és vadászati lehetőségek ugyancsak páratlanok.