Hát, nem tudom, mióta vagyok kényszerbeteg, az utóbbi négy-öt évben kezdtem nagyon rosszul érezni magam, csak terápiát nem akartam: "Ha meggyógyulok, akkor káosz lesz, azt nem hagyhatom!" Végülis elmentem, a kényszerképzeteim megvannak, de legalább kényszercselekvéssé ha nem váltom őket, akkor nem pánikolok be, és nem kezdek el dühöngeni meg bőgni. Az Aviator című vilm elég erős hatással volt rám, mint elriasztó példa, hogy el kellene mennem szakemberhez, tényleg. Néha még mindig rámtörnek a totálisan kezelhetetlen állapotok, amikor elkezdek letörölni minden adatot a gépemen, amiben F betű-nek kicsi változata, és közben azt érzem: "Ezt rohadtul nem kéne, nagyon nem kéne, haggyam már, abba, de neeee, utálom azt a hülye betűt!" Ilyesmi.