"Persze a váltógörgőn sem igen vannak már fogak..." - Erről eszembe jutott egy édes kis adalék. Leendő nyári túratársaim egyike még szombaton átjött hozzám egy helyrepofozandó bicajjal. Használtan és igen olcsón vette, és olyan vacak volt, hogy arról ősszel egy kis karcolatot fogok kanyarítani (a túrabeszámolóban). Elég legyen most annyi, hogy Dollinger Gyula szerint (akihez naivan elmentünk csereracsnit venni) "az eladó most nagyon boldog ember". És racsnit sem tudott adni, mert a bicaj ukrán volt, csak a saját szabványához tartozó alkatrészeket tudta volna fogadni.

No, ennek a gépnek a váltója gyárilag olyan volt, hogy nem fogas görgők görögtek benne, hanem fog nélküli, teljesen acélból készült, csapágyazott kis diszkoszok. No, ezeket eszem ágában sem volt lecserélni, olyan kompakt és stabil benyomást keltettek. Pedig az egész hátsó kerék, a hajtómű, a kormány, a nyereg és az első váltó átkerült már erre az ukrán szörnyre a 2000 végén szétrepedt régi bicajomról...