"Ezzel kapcsolatban igen érdekes Ariszteász 'expedíciója', nem tudom Schenouda foglalkozott-e már ezzel." - persze foglalkoztam.

Első állomás: Hüperborea (84 old. fej:  hekataiosz könyve a hüperboreuszokról / arimaszpeia / meru hegye / thule legendája / elsüllyedt földek – ismeretlen kultúrák / a titokzatos pólus / egy elveszett világ atlaszai / lázadók földjén / az északi paradicsom pusztulása / laisztrügónia királysága).

 

Hapgood és Mallery valószínűleg tévedtek, mikor azt hitték a Piri Reis-térképről, hogy az alja Antarktisz partját mutatja.

Guenon/Evola évtízezredekről beszélnek Hüperborea kapcsán, ami sületlenség (ide veszik a germán regéket is, de ezek a regék hoszas boncolás után sem árulják el, hogy merre éltek egyáltalán a germánok 3 vagy 4 ezer éve, de pontosan tudtak volna 15-20 ezer évvel ezelőtti helyekről).

Ezeknél az égi madaraknál sok hasonlóság van, jól írod, és még több is kimutatható.

 

I.e. 11 ezerig É-Szibériában és Alaszkában mérsékelt klíma volt, majd egy 2 ezer éves változó periódus jött, majd i.e. 9000 körültől hirtelen nagyon hideg lett. A különféle ezoterikus és más hasonszőrű szerzők persze egyből arra mennek, hogy az utolsó jégkorszak idején ezen a tájon és a sarkkörön belül civilizációk virágoztak, majd a hideg beáltával délre költöztek...

Csak azt nem értem, ezek mit értettek meg az ókori forrásokból, hiszen a beszámolók kifejezetten jegesnek, ködösnek és hidegnek írják le Hüperboreász környezetét. Tehát semmiféle enyhe klímát nem emlegetnek Szibériában. Ez azt jelentené, hogy az eljegesedés után is fennmaradt a sarkköri királyság? Azaz nem is volt délre vonulás? vagy csak i.e. 9000 után jött ott létre a királyság...? Most mi van..?

 

Az indiai Tilak és mások (Warren vagy Alfred Rosenberg) is ide helyezik az árják őshazáját, Árjáná Vedzsát (lásd: uttarakurák), azonban felét sem értették meg a mítoszaknak. Tilakkal egyetért Vitalij Demin orosz professzor, aki pár éve a Ferenc József-föld egyik szigetén hasonló kőgolyókra bukkant, mint amilyenek Costa Ricában is vannak. Hisz a mítoszok világosan leírják, hogy azon a nagy arktiszi szigeten nem élhettek árják, oda ők be sem mehettek. Ardzsúnát, a nagy hősüket -ki az egész világot elfoglalta- az "őrök" egyszerűen visszazavarták Indiába, mikor odaigyekezett.

 

Azt gondolom, hogy bár Hüperboreasz, mint szakrális királyság talán régebbi volt ugyan Atlantisznál, viszont valóban később pusztult el, évezredekkel az eljegesedés után (talán az i.e. 2. évezred közepe táján). Elég ha olyanokat olvasol, mint Jima bunkere (Vara). De az is sokáig tartotta magát, hogy létezik egy titkos sziget az arktiszon belül, amit jéghegyek vesznek körbe, de belül meleg éghajlata van, és csodálatos civilizációja. Utoljára Fitzhugh Green indult léghajóval neki 1923-ban, hogy megkeresse.

Azt is gondolom, hogy vagy ötezer évvel ezelőtt az egyiptomiaknak volt egy bázisuk a Jenyiszej folyó partján. Héliupoliszi papok rendszeres expedíciókat küldtek erre a vidékre,s az "egyiptomi" Héraklész állította híres oszlopait az Ob-folyó tölcsértorkolatába. A két folyót partját használták, hogy eljussanak a jeges-tengeri partokhoz, ahol a Fehér-sziget hajói várták őket.

 

Jó, akkor még adok egy kis adalékot: A Szovjet Sarkkutató Intézet 1946. évi expedíciójának tengerfenék vizsgálataiból kiderült, hogy az Északi Sark közvetlen közelében valaha egy szigetláncolat vagy egy hosszúkás sziget süllyedt el, mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt. Ez a víz alatti hegyvonulat kapta a Lomonoszov-hátság nevet. A gerinc keletről nyugat felé húzódik, ahogy a Meru és a Hará hegyláncát is leírják (azért csak adalék, mert nem állhatok itt le oldalakon keresztül csak a térképekről, és azok sajátos vizsgálatáról beszélni).

 

Egyébként sokat foglalkoztam Mercator és társai térképeivel is. Szóval tovább mentem az úton, s innen is egy kis adalék a saját meglátásaimból: A Laptyev-tengertől (Léna-folyó torkolata) Észak-Grönlandig hatalmas mélyedés fut egyenes vonalban. Ha ez a föld egykor kiemelkedett ez az egyenes mélyedés kettévágta Hüperboreaszt, két oldalán magas szírtfalakkal. Mercator 1587-es térképén is így látszik, aki egy nagyon széles folyóvölgynek vagy keskeny tengerszorosnak mutatja.

 

Amúgy is bámulatos, ahogy eljutottál ahhoz a kézenfevő (legalábbis utolag visszatekintve) magyarázathoz, hogy az egyszervolt királyságban találtad meg azt az ősmintát, ami az alkimisták és rózsakeresztesek leírásában, mint szenthegy szerepel, sőt kimutattad, azokat a különleges technológiára utaló jelzéseket, nem ugorva be annak a lapos és fantáziátlan nézetnek, hogy ezek valamiféle "asztrális síkon" kezelendő valamik lennének... (akkor már keresni is felesleges, ugye...)

 Nekem ehhez több év kellett (bár egyedül voltam), s mint írod csak nem rég foglalkozol ezzel, szóval akkor is megdöbbentő, hogy hasonló dolgokra figyelsz fel mint én, valójában egy csomó esetben a saját régebbi következtetéseimet hallom viszont (de azokhoz nálam nagyon terhelt út vezetett).

A kérdésekből, amiket írtam, többre én is kiváncsi lennék (magyarán nem vagyok biztos vagy nem talán is tudom a választ, az uttarakurákon inkább nem a  vénusziakra gondolnék), mert eddig - magamon kívül-senkivel nem találkoztam, aki eljutott volna idáig.

 

Amúgy is rég beelőztük ezt a "filozófus" Valerij Djemint. Az orosz 2007. januárban közleményt adott ki, melyben kinyilvánította, hogy bizonyos abban, hogy az Arktisz területén valóban létezett egykor Hüperborea. Djemon szerint Eurázsia és Amerika arktiszi vidékein, az Arktiszi-tenger szigetein felbukkannak ennek a civilizációnak nyomai. Említi Mercator térképét, ami mutatja a jégmentes Hüperboreiát az Arktiszon. Mercator ezt a részletet egy ősi térképről vette át, amiről említést is tesz egy 1580-ra datált levelében....(ezekkel jó pár évvel már Djemin előtt foglalkoztam).

Amiben meg "egyéni" lenne Djemin, az meg ez lenne - kissé Dan Brown sítlusában - : II. Katalin orosz cárnő a szabadkőművesektől kapott néhány információt a sarkköri ősi mitikus földről. Két expedíciót köldött a helyszínre - ezt kapd ki!- Mihail Lomonoszov segítségével... (stb)