Marácz még ír néhány ilyet, és átkerül a bóvli kategóriába.

Ő is nagy jól tudja, hogy létezik jelentés módosulás/szűkülés/tágulás. Tehát azt mondani, hogy a kota és a ház nem tartozik össze, azért, mert az egyiknek sátor a jelentése, az nagy baromság. (Éppen a finnugrászok szoktak ezzel a fegyverrel élni más nyelvekkel való rokonítás kapcsán.) Ráadásul úgy, hogy utána a gyökrendszert is felhozza. Aki ismeri a gyökrendszer lényegét, az tudhatná, hogy analogikusan működik. Tehát a jelenség hasonlítódik egy képhez. Egymástól teljesen eltérő dolog is lehetnek ugyanannak a gyöknek a változatai , ha fellelhető bennük az a közös jellegzetesség, ami a megnevezés alapja.

Nincs olyan sok gyök, mint amennyit Marácz szeretne, ugyanis egynek több változata lehet, de az azért egy gyök. A példaként felhozott gör- a körnek az egyik variánsa.

A zöngés zárhangok hiánya jogos, de az érvelés pocsék. Mintha nem léteznének hangváltozások, vagy nem bővülhetne a nyelv újabb hangokkal.

Hogy a magyar gyökök egy szótagúak, az a jelenre vonatkozik. De a gyök egy ősgyökből CV és egy valamiféle mássalhangzós toldalékból áll, amely eredetileg szintén egy ősgyök volt, ami feltételez egy CVCV alakot.