Szóval itt biztosan nem járhatott az említett görög expedíció. A sarkköri Meru-hegy idejét úgyszólván korszakok választják el az i.e. 7-5. századtól, amikor szerintem a bronztáblán lévő képet rajzolták.

Attól persze még lehet hozzá köze, de mégsem a válasz a kérdésre. Ugyanis nem azt fedezted fel, hol látta a kép modelljét a görög művész, hanem magát a sémát, a környezetet, az elrendezést és a konstrukciót, amit több helyen is alkalmaztak a földön.

Írod: "Most a téma összelapátolásán és a nagyvonalú összefüggések meghúzásán kívűl nem vállalkoznék, de remélem Schenouda már járt korábban e tájak némelyikén..."

 

Néhány hsz-nél -inkább muszájból- valóban említettem itt is a fórumban, de már az is kimerítette a lényeget:

6957: "A beavatottak a föld több pontján is felépítették ezt a rendszert, melynek hatása volt a "Grál" nélkül is, de teljes hatékonyságát csak azzal együtt tudta kifejteni. Magyarán ezek az építmények "várták" a Grált, ami sosem "átöröklés" útján került hozzájuk, hanem "rablás" útján, így került Hüperboreászról Atlantiszra, majd onnan Egyiptomba, aztán Jeruzsálembe..."

6934: "A sarkköri királyságot, Hüperboreaszt a vénuszi látogatok egy csoportja és leszármazottak alapították. A Grál is innen került később Atlantiszra."

7581: "Eumolposz-élettörténete (aki a rítusokat ide hozta), tulajdonképpen a misztérium vándorlását meséli el Hüperboreászról, Atlantiszra, majd Észak-Afrikán át a Balkánra, majd Eleusziszba."

 

Magyarán: mindig is azt gondoltam, hogy a vénuszi menekültek és leszármazottaik első és legfőbb támaszpontja az északi Hüperboreaszon volt, majd onnan került Atlantiszra, s onnan a Mediterránumba...(így egyébként a jeruzsálemi Energiák hegye is ugyanolyan jó válasz).

Ezen az alapon egyébként tovább lehet menni, hisz ha belegondolsz, a Meru-hegy vagy az Alkimisták hegye, az elrendezésével ugyan miért lenne földi eredetű, hiszen annak Első formáját nem inkább valahol a Vénusz kiégett fennsíkjain kellene keresnünk...?

Amit itt írsz, egy külön nagy téma, Faber képmásolatához nem lehet "hozzáragasztani", mert maga alá nyomja. Mintha beszélgetnénk egy kis szobrocskáról, és valahogy bepöccene, hogy Poszeidónra hasonlít, s aztán itt végeláthatatlanul elkezdenénk Atlantiszról értekezni, s feledve már rég a kis szobrocskát...

Amúgy meg mindenképpen logikusan jutottál el a sémát keresve a legősibb elrendezéshez, az arktikus Fehér-szigeten, vagy ahogy a görögök nevezték Hüperboreaszon. Nyilvánvaló, hogy ott építték fel az első szentélyt vagy piramist (lásd Merut, az aranylapjaival), ami azon különös szerkezet működését generálta, melyet az idegenek magukkal hoztak pusztúló bolygójukról. Innen később ezt elrabolták és Atlantiszra vitték, s a következő fázisáról itt sokat beszéltem, Odüsszeusz a kurész herceg rabolta el valamikor i.e. 3100 körül és Pharoszra vitte. (Talán "csak" egy ilyen "főközpont" másolata van Faber-rajzán?)

Egyébként bárhová vitték is a "Grál"-t , ahol elhelyezték, az mindig fontos csillagok alatt történt, kezdve a Meru-heggyel (Sarkcsillag, Nagy Medve), az atlantiszi szent hegynél a Plejádok játsszák ezt a szerepet, a Nagy Piramisnál szintén más csillagok... Ugyanígy "tengelynek", "középnek",  vagy "köldöknek" is nevezik ezt a helyet, és az elrendezése meg kellett feleljen bizonyos kozmikus számoknak is, és még pár dolognak...

 

Ha alaposabban körbeakarod járni a témát, az arktikus szigetét, vedd figyelembe azt is, hogy pld. az Énók Könyvében leírt események nagy része Hüperboreászon játszódik. Idehozták az angyalok Énókhot, a beavatottat: Énók látja a helyet, ahol a „szélvihar lakik… a szelek kamráit… a föld alapzatát, a föld sarokkövét… hét drágakőből való hegy… a középső ezek közt az égig ért, olyan volt mint Isten trónusa, antimon, ormának csúcsa pedig zafírból volt… hét nagy csillagot láttam… a hegyet illatos fák vették körül… orma olyan mint Isten trónusa, Isten uralkodói széke… a föld közepére mentem és áldott, termékeny helyet láttam, ahol a fák örökké hajtottak… ezen a helyen szent hegyet láttam…”. A hegy oldalából víz folyt el. Énók körbejárta az egész térséget, de mindig a hét hegyhez jutott...

Énók leírja, hogy az Észak legvégső határán találhatók „az ég felé nyíló kapuk”, de ugyanezt mondják, a görög, indiai, iráni és szibériai hagyományok. Azázélnek és társainak a leszármazottai óriások voltak: bukott angyalok a Vénusz kiégett planétájáról...