Alepvető pontokon Drábik igazat mond, azonban a kiszínezi és saját nézőpontjából interpretálja a valóságot. A 17. sz óta létezik nemzetek fölötti pénzkartell, a súlypontja korábban is Európában volt, de az ottomán birodalom háborúit is hitelezte. Már a középkori Európában sem lehetett volna egy nemzethez kötni a bank és hitelezés folyamatát. A  nemzetközi kereskedelmet valahogyan finanszírozni kellett, aki pedig nagyban akart játszani, annak olyan bankhoz kellett fordulnia, amelyik minnél több földrajzi lokációban támogatni tudta az üzletmenetet. Voltak ugyan itáliai, francia, német, és angol kereskedőházaknak saját pénzügyi rendszerei, de kellett egy ezeket felülről összefogó rendszer, ami mindegyikkel kapcsolatban állt és nemzetközi szinten tudott kölcsönöket adni.

A vicc az, hogy a templomosok mindezt már a 12. sz-ban megcsinálták, őket viszont a francia király a pápa segítségével sikeresen likvidálta. A feudális uralkodóknak nem akaródzott visszafizetni a templomosok által nyújtott hiteleket, egyszerűbb volt sátánizmussal megvádolni és felszámolni a rendet. Másrészről persze a templomosok hatalma megrémítette a Vatikánt, rájöttek hogy ez a szervezet náluk is erősebb lehet.

A valóság az, hogy a 17. sz-tól újra beinduló nemzetközi hitelezés soha nem látott erőt és lendületet adott az európai nemzeteknek. Az európai gyarmatosítás mindent elsöpört, az iszlám világ és Ázsia százszor nagyobb lélekszámú és területű birodalmai kártyavárként omlottak össze. Az angol hadihajók megadásra kényszerítték Indiát és Kínát, mesés gazdagsághoz juttatva a briteket. Akkor nyert vagy veszített Európa a bankkartellel?