Sziasztok. Csenge, nekem úgy tűnik, hogy gyerekfüggő. Legalábbis nálunk Gellért ilyen, akit nem lehet otthagyni anélkül, hogy ne zokogna szívet szaggatóan, a mai napig is, pedig ugyanazok az emberek segítenek évek óta, és sosem vertük át, léptünk le este úgy, hogy ne beszéltük volna meg vele előtte. Mégis sokat gyötrődtem, hogy miért nem bízik  meg bennem, biztos én szúrtam el valamit stb. Látva a második gyereket, (akinek biztos annyival könnyebb, hogy ott marad a bátyja), valószínűleg nem én szúrtam el valamit, hanem ő ilyen, érzékeny, ragaszkodó, és kész. Lóci egy-két hét szepiszori kivételével tojik rá, ha elmegyek, még integet és puszikat is hint felém :-O Nekem úgy tűnik, hogy Gellért alkalmaz egyfajta érzelmi zsarolást, mert ha látja, hogy nehezemre esik őt otthagyni a sírás miatt, meg kételkedni kezdek, akkor annál inkább rázendít. Ha muszáj menned, akkor nincs mit tenni sztem, persze hogy jobb neki ha mindkét szülője ott van, dehát az élet nem habostorta :) És természetesen ha nem én fektetem le, sanszosan van éjszaka felsírás...Mindez persze újszülöttekre nem vonatkozik, amiket írtam, hanem az ilyen topikkorú gyerekekre :)