Belepofázhatok?
A következő a helyzet.
Van ez a latin K ez a kővásó-véső képjele. kkkkkkkkk kemény.
Képírástól a fonetikusig ugye.
A finnugristák is kimutatták, hogy valaha a magyarban sokkal erősebb volt az ún. hangrendi egyeztetés.
Jó de miért? Mert az ősi rovásírás a maganhangzóismétléseket nem jelolte. Csak az első előfordulási helyen.
Ez az eke képjele, felülnézetben:
Jó, jó! De miért lett a nyelvünk, mekkelekes, mekege eszperente nyelv? Miért, miér? Gyermeki kérdés ugye. Mert az E hangot eleve nem kell jelölnöm. És ha olvasztgatom a szkriptikus misztikus ősi szövegeket, akkor minden mássalhangzó közé, már eleve beteszek egy E jelet. Tiszta bikkfanyelv. Az már egy másik kérdés hogy az első könyvek, azaz Buch-ok, book-ok, igen. Bükkfára vagy bikk fára? Ílyen finnugrabugriskodásokkal ez nem fog menni!
Adatojás következik!!
book
O.E. boc "book, writing, written document," traditionally from P.Gmc. *bokiz "beech" (cf. Ger. Buch "book" Buche "beech;" see beech), the notion being of beechwood tablets on which runes were inscribed, but it may be from the tree itself (people still carve initials in them). The O.E. originally meant any written document. Latin and Sanskrit also have words for "writing" that are based on tree names ("birch" and "ash," respectively). Meaning "libretto of an opera" is from 1768. Verb meaning "to enter for a seat or place, issue (railway) tickets" is from 1841; "to engage a performer as a guest" is from 1872. A betting book is from 1856; bookmaker in the wagering sense is from 1862.
beech
O.E. bece "beech," from P.Gmc. *bokjon (cf. O.N. bok, Ger. Buche, M.Du. boeke "beech"), from PIE base *bhagos (cf. Gk. phegos "oak," L. fagus "beech," Rus. buzina "elder"), perhaps with a ground sense of "edible" (and connected with the root of Gk. phagein "to eat;" see -phagous). Beech mast was an ancient food source for agricultural animals across a wide stretch of Europe. See book.
Ez mivel itt meg ligatúrás fonetikus és mégis még képírásról is van szó, ez az akasz jele:
Remélem kiolvasztható számotokra (jobbról balra), mind a két A mind az AK és mind az SZ hang.
Hogy vajon 50.000 éves-e, vagy mennyi, arról fingi-lingink sem lehet. Szigorúan szerintem. Az azonban gyönyörűen látszik, hogy a jelek a magyar nyelv szavain (szóképek) és hangrenszerén alapul. Hihetetlen egy agyafurmány.
Vitathatatlanul. Azon is ká vitálkozni, hogy kitől vehettük át, mert mind a rúnikus germán szkriptek, mind az ógörök és a latin írásjelek ezen az elvrendszeren alapulnak. És szigorúan EURÓPAIAK!!! :-))
Jó, de hogyan írnám le azt az igét az ősi ódon módon, hogy akassz!! (???)
Valahogy így úgy-e:
