Kocsmárosné, szép csárdásné, de ugat a kutyája Azt gondolja, lopni járok hozzája Nem járok én lopni Kend udvarába, A babám szavát, csengő hangját hallottam a csárdába.
Kocsmárosné, szép csárdásné, de savanyú a bora. Olyan mint a, olyan mint a savanyított uborka.
Kocsmárosné, cukrozza meg a borát,
Még az éjjel, még az éjjel elszeretem a lányát.
Vagy egy másik gyöngyszem a csűrdöngölős nagyalföldi csárdavilágból:
