arról nem is beszélve, hogy a kommunista rezsimben a fegyveres szolgálat mindig is cinkes volt (még kicsit a bokorugró sorozottaknak is) elképesztő felelősséggel járt, és nem csak arról volt szó, hogy megüthetted a bokád, hanem arról is, hogy néhol, ha nem voltál elég lelkes, annak a családod ihatta meg a levét. akinek a rezsim fegyvert adott, abban se nagyon bízott.

mostani fejjel könnyű okosnak lenni, hogy a sógorok úgyis csak röhögtek rajtunk, de az egyszeri bakának, akit kizavartak járőrözni, egy rajta átjutó, de bent elkapott határsértő jelenthetett pár év futkosót, ahogy egy direkt kiszökést megpróbáló állambiztonságis is, aki csak tesztelgette az állományt. (nem tudom, hogy volt-e ilyen, de számomra nem elképzelhetetlen). Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a fegyveres testületeknél un. esküt tesznek a felszerelők, az meg komoly dolog. 30 évvel az eskütétel után, kényelmes fotelból internetezgetve nem kunszt bátor ellenállónak lenni.