Rossz hallgatni a seregélyeket, ahogy köröznek felettünk...

Van egy korai cseresznyefánk (talán Jabouley), az idén volt rajta végre észrevehető termés. A seregélybanda valahogy későn vette észre. Talán azért, mert a szomszéd végre felfedezte, hogy nála költenek évek óta, és tett ellenük, így most nem a házi, hanem az idegen felderítők fedezték fel.

Vasárnap reggelre már hallatszott az utálatos hangjuk, terítve is volt a fa alja maradékkal, de a nap folyamán sikerült a termés nagy részét leszedni. Ami rajta maradt a közepén, a legtetején, abból hétfő délutánra mutatóban sem maradt. A szomszéd két fáján még lehet valami, mert még reggel is itt köröztek felettünk. Valami hihetetlen látvány, amikor egy viszonylag kis cseresznyefán - mint valami rémséges termés - egyensúlyozik 30-50 seregély.

Idén ültettünk egy ropogós fát is, de attól tartok, azt sem mi fogjuk majd enni.

A kutya persze rájuk sem ugat - tudja, hogy elérhetetlenek.