a mexikói út is jó választás.ott is napiszinten sérült gyerekekkel foglalkozó szakemberek vannak 8fös osztályok,tanitás és mozgásfejlesztés együtt...

annak idején én is azt szorgalmaztam,hogy maradjunk helyben.. mert egyszerre megkap mindent nem kell külön hordani neki is kényelmesebb és közösségileg is hasonló gyerekek, tehát nem lett volna csodabogárszintjén.és most nem lennének olyan problémáink valószinüleg amelyek adódtak azáltal,hogy integrálodunk.de az lökött át az ellenkezö oldalraamiért mégis ezt választottam,hogy abban az évben csupa nagyon gyenge iQ-ju gyerekecske készült iskolába- és azt mondták nekem mozgásfejlesztés ide-odaazoknak a gyerekeknek  a tempojában tanitanak, és ö meg az átlagos IQ-val unatkozna igy. és mivel többnyire majd ülömunkát kell végeznie, legalább a fejét használjuk ki ha már ilyen szerencsésen alakult.és mivl agyilag ennyire rendezödött, hamar átpasszolnának integrációba és késöbb kimenni a világba még nehezebb lenne ,mint akkor.szóval én ezt jól benyaltam akkor és elfogadtam...

azóta meg azt tapasztalom,hogy a gyerekek növögetnek és lassan felérik ésszel,hogy ilyen gyerekek is léteznek és befogadják segitik nem pedig utálják és föleg nem hiszik azt,hogy ö attól,mert a kezét fogja a tantónéni jobban van szeretve..és ezt az érzést rajta vezetik le..

szóval a kezdetleges örömök után-nem lett tartós a boldogság bennem és csak azért nem vagyok boldogtalan,mert azt látom,hogy kemény anyagból van gyurva talán jól felvérteztük itthon,és kevésbé érintik meg a bántások.de sajnos nála is betelik a pohár és panaszkodik sir-akkor rám ömleszti- én rosszul vagyok ettöl, és akkor megyek panaszkodni-mert másképpen nem tudom megvédeni- akkor minden egészséges gyerek szülöje elgondolkodik elöveszi talán a gyerekét otthon,hogy ugye te nem... kb ennyi eredménye van ,hogy szólok az ofönek- egy rövid idöre elcsitul a gyerekekben a felé irányuló negativ gerjedelem..