Kedves Levelezőtársaim!

 

Több alkalommal szóvá tettem már a beszéd eldurvulását. Szomorúan tapasztalom, hogy ebben javulás alig kövekezett be, de azt örömmel. hogy a Bajai régióban elfogytak talán már évek óta, a trágásrságok.

 

Ezért lepett meg, amit tegnap, ügyeim intézése közben tapasztaltam. Egy bank kis irodájában akadt dolgom. A két kedves és munkájához szerintem kiválóan értő ügyintéző hölgy szorgalmasan végezte minden valószínűség nagy figyelmet igénylő munkáját. Ügyfél egymagamként voltam jelen, így megnyugtatott, hogy két biztonsági őr is vigyáz reám. Bár csendben ültem az ügyintéző hölggyel szembeni széken, sosem tudni, hogy kiben mi lakik. (Talán éppen a bank kirablását tervezem.) Kissé bántott, hogy a biztonsági őrök nem törődnek velem, az meg különösen, hogy a ügyintéző hölgyek jelenlétével sem. Élénken beszélgettek, gondosan ügyelve, hogy eszmecseréjükben mondatonként legalább kettő, alkalmanként három durva ocsmányság, trágárság szerepeljen.

 

Figyelembe véve, hogy ők fel vannak fegyverezve, nálam pedig egy fóliáns-szerű, hatamas könyv volt mindössze, elkerültem a "közvetlen" népnevelést. (Különben sincsenek jó tapasztalataim e tekintetben.) Hogy nemtetszésemet kifejezzem, meglehetősen feltűnűen betettem az iroda belső ajtaját.

 

Bár egy másik témában (magyrul topicban) szóvá tettem, hogy egy áruház előtt a bizonsági őr a bejárat elé dobja óránként elszívott cigarettáját. Lehet, hgy a fónök olvasta soraimat, de az is lehet, hogy most nemdohányzó őr volt szolgálatban, cigarettacsikk nem hevert a földön. De ha ezek a sorok oda hatnak, hogy az ügyintéző hölgyeknek nem kell napi több órát hallgatni a trágárságokat, akkor elértem a célomat.

Azért is fontosnak tartom, mert az ifjúság természetes magatartása a mintakövetés.

Indítsunk mozgalmat - számosan  megtették már ennek előtte - a szép magyar beszédért!

 

Tisztelettel:

Gál Zoltán