A napokban amolyan mini retrospektívet tartottam Makk Károly filmjeiből. Az 1971 és 1982 közötti négy alkotását láttam: SZERELEM (1971), MACSKAJÁTÉK (1972–1974), EGY ERKÖLCSÖS ÉJSZAKA (1977), EGYMÁSRA NÉZVE (1982). Mindegyik film irodalmi művekből (nem is akármilyenekből!) készült, mindegyikre hihetetlenül erős atmoszféra és első osztályú színészvezetés jellemző. És persze mindegyiket élmény volt látni. Különösen a SZERELEM és a MACSKAJÁTÉK esetében Makk meg merte tenni, hogy jelentősen eltért az eredeti művektől: nem illusztrálta őket, mint az oly gyakran megesik az irodalmi adaptációk esetében, hanem kiindulási alapnak használta.

 

Szerelem (Darvas Lili és Törőcsik Mari)

 

 

A SZERELEM két Déry Tibor-novella kombinálásával született a cenzúra által megkövetelt kompromisszumokkal (például a Darvas Iván játszotta szereplő nem 56 miatt, hanem még a Rákosi-korszakban került börtönbe). Gyakorlatilag egyetlen helyszínen és három szereplő között (a harmadikat a másik kettő a film nagy részében csak emlegeti!) játszódó fekete-fehér alkotás, ám a néző egy percig sem érzi azt, hogy amit lát, az színtelen vagy unalmas lenne. Minden benne van, amit arról a korról és az akkori politikáról tudni kell, de a „sorok közül” kell kiolvasni mindezt. Makk az emberi érzelmekre és kapcsolatokra koncentrált, és a SZERELEM talán ezért élőbb és maradandóbb, mint egynémely „dobozos” film, amelyek rögtön elsüllyedtek az emlékezet tengerében, amint politikai pikantériájuk kiment a divatból.

 

Macskajáték (Bulla Elma és Dajka Margit)

 

 

A MACSKAJÁTÉK egyike Makk legvitatottabb alkotásainak, nekem viszont az egyik kedvencem. Sokan Örkényt hiányolták belőle, pedig ez nem Örkény-illusztráció, hanem egy igazi Makk-film. Játék a hangulatokkal, idősíkokkal, érzelmekkel – kicsit a SZERELEM formai megoldásait variálva, de mégsem egyszerű önismétlésként. Hány rendező próbálkozott azzal, hogy idős emberekről forgasson filmet? Makk bátran megtette, olyan remek színészekkel, mint például Dajka Margit, Bulla Elma és Makay Margit. Minél többször látom ezt a filmet, annál jobban magával ragad. Mellesleg – vajon hányan tudnak erről? – a MACSKAJÁTÉK-ot Oscar-díjra is jelölték 1975-ben, benne volt a legjobb 5-ben. (Fellini AMARCORD-jával szemben veszíteni egyáltalán nem szégyen.)

 

Egy erkölcsös éjszaka (középen: Psota Irén, balra: Carla Romanelli)

 

 

Az EGY ERKÖLCSÖS ÉJSZAKA Hunyady Sándor egyik írása alapján készült. Impresszionista filmnek mondanám ezt is, hiszen bár van cselekménye, mégis a hangulatok mesteri érzékeltetésében jeleskedik. És micsoda színészek játszanak benne! Psota Irén brillírozik a Mutter szerepében, Makay Margit pedig szintén nagyszerű a látszólag naiv, ám valójában nagyon is okos mama szerepét alakítva. Férfiúi gyengeség: a népes és rangos gárdából hadd említsem meg név szerint Carla Romanellit, az érdekes arcú, izgalmasan egzotikus-erotikus olasz színésznőt, aki akkoriban más magyar filmekben is szerepelt. Az EGY ERKÖLCSÖS ÉJSZAKA számomra kicsit előfutára Ang Lee AZ ESKÜVŐI BANKETT (1993) című alkotásának is: mindkét film szereplői valójában színjátékot folytatnak egymás előtt, ám e színjáték mögött valódi érzelmek húzódnak.

 

Egymásra nézve (Grazyna Szapolowska és Jadwiga Jankowska-Cieslak)

 

 

Számomra az EGYMÁSRA NÉZVE (1982) a széria leggyengébb láncszeme. Persze ebben is jelen van Makk minden szakmai erénye a hangulatteremtéstől a színészvezetésig. Ám itt a korábbiaknál is nagyobb hangsúlyt kapott a politikai háttér. Fontos és komoly dolgokat mutat meg és mond ki ez a film, és ezeket 1982-ben valóban reveláció volt látni és hallani egy magyar filmben, ám ez a merészség mára kissé megfakult: túl sok lett azóta a közhely 56-tal kapcsolatban. Sajnos Makk későbbi filmjében már ezen a vonalon ment tovább, és ahogyan egyre több dolgot lehetett direktben kimondani, úgy váltak számomra kevésbé érdekessé az ő filmjei is. De hát nem ő az egyetlen magyar rendező, aki az ún. „rendszerváltás” után már nem igazán találta a hangját. A helye viszont addigra már megvolt: a legjobb filmeseink között.