Néhány - talán érdekesebb - megjegyzés a tegnapi törölt vitához.

 

Először, felmerült, hogy a szingularitás nem "magyarázza" a fekete lyukakat; erre azt mondtam, hogy a szingularitás bizonyos fajtái maguk a fekete lyukak (de az Ősrobbanás is szingularitás); azt viszont valóban nem magyarázza a relativitáselmélet, hogy mi van a fekete lyukon belül. A fekete lyuk a topológiában pontszerű.

 

Valóban elfogadhatjuk, hogy a fekete lyuk végtelen anyagsűrűségű, és végtelen téridő-görbületű objektum, ennek ellenére nem tudjuk, hogy a beleeső anyaggal mi történik. Ennyiben a relativitáselmélet e szélsőséges esetben nem működik.

A pszudo-riemann-sokaságok esetében, amikor a relativitási axiómák teljesülnek, különböző lehetőségek definiálhatók a modellen, például a fekete lyuk időutazást tesz lehetővé, párhuzamos világegyetembe nyílik, stb.

 

Ami az általános relativitáselmélet kvantálását illeti, ennek hiánya a "számolást" nem teszi lehetetlenné (mint valaki megjegyezte). Ennek ellenére a gravitációt, a görbülést kvantálni lehet: gravitonok, kvantumgravitációs elméletek, mint a tvisztorelmélet, az univerzumot, mint Schrödinger-egyenletet felfogó kozmológiák (John Barrow), Hawking-Hartle-elmélet (kozmológia). Emellett ott vannak a GUT-ok, mint a szuperhúr-elmélet, algebrai és klasszikus relativisztikus kvantumtér-elméletek. Véleményem szerint egyébként nem triviális, de nem is nehéz olyan elméletet találni, amely kvantálja az általános relativitást - ez matematikai feladat, igazolható logikailag, hogy van rá formalizmus (Quine-Duhem aluldetermináltsági tézise).

 

Végül lényeges, hogy az elgondolhatóság sajnos nem alapja a fizikai elméletalkotásnak. A specrelt lehet felhozni, de a sokdimenziós sokaságokat feltételező elméleteket is, mint a szuperhúr-elmélet, vagy a klasszikus Klein-Kaluza-elmélet (1921), vagy a képzetes, vagy legalábbis többdimenziós időt szerepeltető elméletek (Hawking).