Természetesen lesz még mondandóm más hozzászólókkal kapcsolatban is, de most hirtelenjében elsőként ezt emelem ki.

 

30. Hoffman Pál (KDNP)  

 

http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20110509&time1=123113&offset1=083958.00&date2=20110509&time2=123113&offset2=084212.00

 

Idézek ettől a végtelenül egyszerűen gondolkodó, kommunista tanácselnökből átvedlett hol MDF-FIDESZ, hol FIDESZ-MDF-MKDSZ, hol FIDESZ-KDNP támogatottságú polgármestertől, melynél országgyűlési képviselőként zagyvább előadást ritkán lehet hallani a magyar parlamentben.

 

"A kezdeményező identitása tudomásom szerint volt már szerb is, ő most bunyevác."

 

Hoffman képviselő!

 

Ön csak azért szólalt meg, hogy szerepeljen, hogy választópolgárai előtt igazolódjék, miszerint nem hiába emelték e tisztségébe, valójában halovánnyi dunsztja sincs ahhoz a kérdéskörhöz, melyhez didegve-dadogva fontoskodó okoskodását adta. Tetézve heppmísós szófordulattal, a magyarozós csángózással.

 

Tisztázzunk valamit!

 

Ön egy olyan országgyűlési napirend kapcsán próbál aljaskodó állításával lejárató hangulatkeltést produkálni, mely egy nép alkotmányos és törvény által biztosított jogát igyekszik érvényesíttetni. Az ilyen igyekezetet általában tisztelet szokta övezni, ami az ön számára inkább butaságát bizonyító gúnyolódás, primitív módon előadott cinikus megjegyzések tárgyát képezi.

 

Ön valakitől valamit hallott rólam, és azt most a nagy nyilvánosság előtt próbálja úgy tálalni, ami által a személyem afféle köpönyegforgató, nemzeti hovatartozását ide-oda váltogató, hiteltelen kalandor látszatát kelti.

 

Hoffman képviselő!

 

Feltárom ön előtt és az önhöz hasonló otromba lények előtt a valóságot.

Miután a magyar állam meghatározta a nemzeti kisebbségekhez tartozók körét, Baján az első ciklusidőben nem alakult szerb kisebbségi önkormányzat, ami számomra bántó módon meglepő volt, hiszen e népcsoportból számtalan nagyszerű barátom akadt.

Miután a második ciklusban sem láttam jelét ilyen irányú szándéknak, jutottam bunyevácként arra az elhatározásra, hogy pár lelkes ki bunyevác, ki szerb, ki magyar, ki sváb származású barátommal jelöltessük magunkat szerb színekben a bajai és Baja környéki szerbek és bunyevácok javát szolgáló majdani képviselőtestület megszületése reményében.

 

Mindezt tettük az akkor érvényben lévő kisebbségi törvény biztosította lehetőség mellett, ami arról szólt, hogy az adott népcsoport képviselőjévé válásnak nem volt előfeltétele az, hogy a képviselő származása megegyezzen képviseltjeiével.

Így állt elő az a helyzet, hogy négy éven át bunyevácként töltöttem be a bajai szerb kisebbségi önkormányzat elnöki tisztségét. Amit az első pillanattól kezdve következetesen kihangsúlyoztam, mintha már tizenhat évvel ezelőtt megéreztem volna, hogy jön majdan egy Hoffman, aki rajtam fogja majd köszörülni a nyelvét a magyar parlamentben.

Higgy el, Hoffman, nem volt ezzel a kérdéssel semmi baj, igazolható módon nagy-nagy népszerűség mellett végeztem társaimmal együtt a feladatunkat, úgy a szerb, mint a bunyevác nép javát szolgálva. Nem csak Baján, hanem annak környékén is, figyelmet szentelve más olyan népekre is, akiket önök 1993-ban kihagytak az elismert nemzetiségek sorából. Gondolok a sokácokra és a rácokra is. Akik velünk és a bosnyákokkal együtt szintén méltatlan módon kimaradtak a leosztásból. A már akkor is horvátok által diktált leosztásból.

 

Önt irritálja a kisebbségi törvény által kínált lehetőség, miszerint 1000 hiteles aláírással el lehet érni egy népcsoport elismertetését.

 

Ki kell, hogy ábrándítsam önt, ma Magyarországon az ilyen demagóg mentalitású képviselők miatt, amilyen ön is, ez csak elvileg adott lehetőség, hiszen még senkinek sem sikerült elérni azt, hogy a 13 elismert nemzetiség mellé újabb kerüljön.

Az ön számára lehet, hogy ezer aláírás bagatell, de bátorkodom felhívni az egyáltalán nem becses figyelmét, hogy az a 13 nemzeti kisebbség, mely egy politikai alkunak köszönhetően elismerést nyert, egyetlen aláírást sem kellett ehhez gyűjtenie. Még a görögnek sem, mely már alapból sem volt képes megfelelni a kisebbségi törvénynek és lám, mégis elismerést nyert.

 

Hoffman képviselő!

 

Ön nem figyelte kellő módon Dr. Schiffer András képviselő urat.

Mert ha figyelte volna, akkor fel kellett volna kapnia a fejét arra a Pálinkás Józsefre, mely szavait ön és társai szentírásnak tekintik, de meglepő módon csak azt a változatát, mely nemzeti halálunkat, etnikai kivégzésünket célozza. Azt a verziót, mely elismertetésünk mellett szól, mely a kezdeményezés elindítója volt, mintha valamilyen oknál fogva sokadmagával kerülni igyekezne.

Megnyugtatom, teszek és a jövőben is tenni fogok róla, hogy a világ megtudja az önök által kreált koncepciós gyalázatot.