Amit mondani akarok, valamiféle diktatórikus kormányzásra szükség van, bárkinek is áll a hátán fel a szőr erre a gondolatra.

Ez majdnem igaz. A kollektíva vezetési tananyagokban is mindig jelen van az autokratizmus (kvázi diktatorikusnak is tévesen helyenként nevezett), mint adott esetben szükséges, sőt elengedhetetlen alternatíva, a hasznos atokratikus technikák alkalmazása, azok kombinálása, a liberális ill demokratikus tecnikákkal, ezek balanszírozása, harmonizálása teszi vezetőt sikeressé. Ahogy a kisközösségeknél, úgy a nagyobaknál, a társadalmaknál is analóg módon így van ez. Természetesen szükség van autokratizmusra, azonban az nem ugyanaz mint a diktatorizmus. A kettő nem keverendő!

A diktatorikus intézkedés önkényes, többnyire nincs objektív indok (vagy legalábbis kétséges), nem a köz érdekét javát szolgálja, nincs általános konszenzus, hanem egy vagy legalábbis néhány érdekelt, szűk érdekörének céljait, akaratát szolgálja és mindezt bármi áron, ne nézve az áldozatot és a tisztességesség, emberségesség alapkövetelményeit, alapjogait, hanem végrehajtja akár tűzzel-vassal.

Az egészséges társadalmi atokratizmus, nem diktatúra. Pl.  rendőr, ha veszélyezeted a közbiztonságot, erőszakot alkalmazhat ellened; ez nem diktatórikus, hanem egy helyes, hasznos, pragmatikus autokratikus szabály. Ilyenek kellenek egy helyes társadalomban persze. De ennek semmi köze a diktatúrához.